Vének

2007.12.01

Falunk valószínűleg egy telepesről kapta a nevét. Erről tanúskodik Szent László birtokfelsorolása, melyben a helység ily módon szerepel. Véneknek többféle elnevezése létezett az évszázadok során: Weinuch, Weinick, Wének.


I. István király uralkodása alatt már létező település. Akkoriban a Pannonhalmi Apátság tulajdonát képezte a halászfalu. Az itt élő embereknek kötelességük volt az apátot Zigeth-főig vinni és a hajósi szolgálatot ellátni. Továbbá köteles volt a község az egyházfonalából hálót szőni és a szentmárton hegyiek számára vizákat fogni.

II. András király korában kelt oklevélben említés történt Vénekről. Ebben a falu lakói a főapát ellen emeltek panaszt. Történt ugyanis, hogy az itt élő házas és legényembereket az egyházi méltóság korlátlan ideig tartotta a csepeli révben révészként. Az okmányból az is kiderül, hogy a főapát a Véneken élő halászoktól az összes hal beszolgáltatását követelte.

1216-1225 a pápa megerősíti a bencések tulajdonát, majd IV. Béla királyunk egyik okiratában szerepel Weinuch, mint apátsági halászok által lakott praedium. “Második honalapítónk” az akkoriban itt élő közel 70 háznép kötelességeit és kiváltságait is meghatározta. Vének ekkor a Duna bal partján terült el. Szomszédai: Gunu-Gönyü, Szt. Iván és Huché-Hecse voltak.

1505. augusztus 1-én tiltakozást nyújtanak be II.Ulászló királynak a véneki dunasziget miatt. Az írások 1520-ban említik meg Véneket a mai helyén, amikoris szomszédai a mai Szőgye, a szlovákiai Csicsó, és az idők folyamán eltűnt Száva.

1594-ben a törökök Vének felett keltek át a Dunán, hiogy a Szigetközben táborozó magyar sereget megtámadják. Ugyanebben az évben Győr ostromakor a helység elpusztul.

1619-ben Bethlen Gábor első felkelése alkalmával Véneket Pozsony városának adja zálogba. 1622 évi IV. cikkelye semmisnek nyilvánítja Bethlen Gábor foglalásait, lés Vének visszakerül a főapátsághoz. 1634-ben készül el a véneki templom harangja. 1647-ben Hajogató Ilona boszorkányper zajlik. Az akkori feljegyzések szerint képes volt a szemmelverésre, és a borból vizet készíteni, ma már ezt fordítva készítik.

1713-ban a Főapát németeket telepít Vénekre, akik 3 évi adómentességet kaptak. Apfeldorfnek nevezték el a helységet az itt található sok almafa miatt. 1737-ben épült a Nepomuki Szent János templom, az 1800-as évek végén szétbontották, hogy a jelenlegi helyén új templom épüljön, ami 1906-ban épült fel.

1768-ban Véneken a telkes jobbágyok száma 8, a háza zsellérek száma 11, a házatlan zselléreké 5, az összes úrbérek száma 24. Az akkori lakosság lélekszáma az 1786-os összeírás szerint 160 fő, a lakóházak száma 28.

Az 1787. évi összeírás említi meg. Hogy a Pannonhalmi Főapátság, miután a monostor előtti száraz malmát megszüntette, a véneki Öreg-Dunán működtetett kéz vízimalmot. Ugyanezen összeírás említi, hogy 30 győri vagy Győr környéki polgárnak van malma a véneki Dunán.

A XIX. század legjelentősebb eseménye kétségtelenül az 1848-49-es szabadságharc volt. Akkoriban a településen mindössze egy nemesember élt, bizonyos Dér Antal. 1851-ben viszont elvették tőle az előjogokat biztosító nemességet. Történt ugyanis, hogy a véneki nemes a győri helyőrség 6 dragonyosának egyik lovát megvette, s 1851-ben azzal ment a piacra. A paripát a császáriak felismerték és ez elég volt ahhoz, hogy visszavonják nemességét. Abban az időben Vének lélekszáma 1840-ben 205 fő, 1859-ben 224 fő, 1868-ban 308 fő, 1880-ban 330 fő, 38 lakóház.

1889-ben – elsők közt a Szigetközben – megalakult a Véneki Önkéntes Tűzoltó egylet. 1890-ben Vének lélekszáma 349 fő. Az 1900-as évben történt összeírár szerint Véneken 460 ember élt.

1896-ban a honfoglalást irányító hét vezér tiszteletére 7 db tölgyfát ültettek a vénekiek, majd 1898 őszén Erzsébet királyné emlékére ültettek újabb 5 db tölgyfát. A legenda szerint az egyik tölgyfa alá kicset ástak, innen az aranykert elnevezés, amit 1982-ben Természetvédelmi Törzskönyvbe vettek.

A XX. század elején a településről sokan vándoroltak ki Amerikába szerencsét próbálni. Az I. világháború óriási áldozatot követelt a falutól. Összesen 15 véneki lelte halálát a pusztító harcokban.

A Tanácsköztársaság idején Vének önálló község volt. Az 1920-as években a molnárok befejezték működésüket a Nagy-Dunán, s közülük sokan költöztek el a közeli Gönyüre. Az 1936-ban kezdődő spanyol polgárháborúnak volt egy véneki áldozata, aki 1934-ben távozott Magyarországról.

Közvetlenül a II. világháború befejezése után 1945-ben megalakult a Földosztó Bizottság, s felosztották a Főapátsági birtokot.

1947 őszén kezdték el Vének villamosítását, s 1948 májusában kapcsolták föl a villanyt az otthonokban. Ugyanebben az évben szervezték meg a “Földműves Szövetkezetet”. 1950-ben alakult meg Vének és Kisbajcs közös tanácsa.

1954-ben óriási árvíz sújtotta a települést. Már az ezt megelőző években is e település lakóinak örökös küzdelmet jelentett a dunai árvíz. Az első írásos feljegyzés, mely árvizet említ 1242-ből maradt fenn. 1426-ban Zsigmond király utasítást ad a közös védekezésre. A plébánia feljegyzései pusztító árvizekről emlékeznek meg 1569, 1658, 1760, 1784, 1786, 1809, 1829-30-as években is.

1831-ben kezdődött meg a Duna első szabályozása. Az 1800-as években is voltak árvizek: 1845, 1858, 1862, 1897. Ebben az évben a Duna Véneknél szakította át a gátat.

Az 1954-es árvíznél a régi házak közel 30 %-a elpusztult.

“Harsog az országos Duna…s iszonyúvá nevelkedik árja. Maga is
nekiszilajodott, rádöbbent iszonyú voltára.”

Az újjáépítés után az élet ment a mag rendes kerékvágásában. A gyerekek iskolába jártak a felnőttek pedig dolgoztak.

Iskola: Büszkék lehettek az itt élő emberek az iskolára és elsősorban tanítójukra Pados Józsi bácsira, hiszen az akkori kornak a kimagasló kulturális életét köszönhették neki a véneki gyerekek és felnőttek egyaránt. 44 évig tanított, nevelt és intézkedett a falu fejlődését szem előtt tartva. Az iskolát a körzeti iskola megépítése után 1975-ben megszüntették, de ő még 7 éven átsegítette a véneki embereket. 1982-ben, 72 éves korában hunyt el, s vele együtt elment egy korszak is.

A rendszerváltás után Vének ismét önálló gazdálkodási szerv lett. Körjegyzőséget hozott létre Kisbajcs, Nagybajcs és Vének Önkormányzata.

1990-ben a gyermek és Ifjúságvédő Intézet üdülő komplexumot épít Véneken. 1993-ban szintén itt építik meg a nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Jurta táborát, mely a falu 900 éves ünnepségén került átadásra a felújított faluházzal együtt.
Ekkor kerül sor a Pannonhalmi Főapátság , a Véneki Önkormányzat és a falu szorgalmas lakosai által felújított templom átadására.1995-ben fejezik be a szennyvízvezeték kiépítését is. 1998-ban átadják és felszentelik Bangha Béla páter a keresztény sajtó megteremtőjének nagyszülői házát. A faluház udvarán sátortábor került kialakításra 2 db faházzal és vizesblokkal, ami szintén magánszemélyek aktív közreműködésének köszönhető. 2002-ben közvilágítást kap az üdülőövezet.

2003-ban részben magánszemély közreműködésével elkészül a tanösvény és kétnyelvű információs táblák kerülnek kihelyezésre.

Véneket 910 év alatt nem tudták leigázni, hiszen talpra állt a töröktől, talpra állt a dunai árhullámoktól és talpon fog maradni az elkövetkező ezer év folyamán is.

venek.hu