Vásárosfalu

Vásárosfalu Győr – Moson – Sopron megye kicsi települése, a Rába-közben, a megye határán fekszik. Mai nevén több mint hatszáz éves múltra tekint vissza, de már jóval régebben is éltek emberek a település helyén.

Erre utalnak a soproni Liszt Ferenc Múzeumban őrzött bronzkori (i.e. II. évezred körüli) edények és a falu határában talált római pénzek. Ez közel kétezer éves múltra utal.
Egy homokból előkerült népvándorlás kori csontváz 1500 évről beszél.
Azt pedig, hogy már a honfoglalás után, a kora Árpád-korban is népes volt a település a közel két évtizede előkerült XI.századi sírlelet, nyakperec és S-végű hajkarika bizonyítja.
Írásos emlékeket kutatva az oklevelekre támaszkodhatunk. Egy 1381. július 24.-én kelt oklevél említi először a települést Németfalu néven.
Egy latin nyelvű oklevélből kiderül, hogy a gazdag Osl család tagjai egymás között zálogba adják Magyarfalu és Németfalu birtokokat.
Az említett okiratban a település még nem a mai nevén szerepel, hanem Németfaluként.
Ez a névváltozat minden bizonnyal a lakosok nemzetiségével kapcsolatos.
Más oklevelek egyértelművé teszik, hogy Németfalu Vásárosfaluval azonos. Az utóbbi név, amely vásártartási jogra utal, ebben a formában

először 1394-ben szerepel egy Zsigmond korabeli adományozási oklevélben.
Mindkét említett oklevélben szerepel Magyarfalu. A helység a török háborúk következtében pusztult el, valószínű, hogy a 16. század végén, mert 1638-ban egy határviszály tisztázása során már múlt időben beszélnek róla az idős tanuk.
Az 1700-as években pedig az okmányok mint magyarfalui pusztát említik.
A falu végigélte a történelem viharait. 1030-ban a Rába mocsaraiban semmisítette meg I. István a ránk törő német császár seregét. Majd később, 1594-ben, a 15 éves háború idején a nádasokba bújva maradt életben 8 ember Rábakecölben, a többi a törökök áldozata lett.
A környék ura az Osl nemzetség volt. Osl vezér egyik fiát Belednek hívták, a család másik vezető tagját Herbortnak. Ő IV. Béla király belső köreihez tartozott, elkísérte a tatárok elől menekülő királyt, őrizte családját. Vásárosfalu határában a Bálványos-ér, mai nevén Keszeg-ér (a helyiek Linkónak nevezik) mellett várat is építhetett a király engedelmével.
Említhetnénk okleveleket 1451, 1456, 1477, 1498, 1524 évekből is, melyek mindegyike valamilyen per, osztás, kártérítés, királyi vagy nádori döntés vagy bírósági ítélet dátuma.
Az 1500-as években a Kanizsaiak, majd a sárvári Nádasdyak 1681-től az Esterházyak a környék legfőbb birtokosai. Ezek a nagy oligarchiák nem laktak itt, közép -és kisnemesek települtek ide.
Az 1683-as Bécs elleni török támadás során az ellenséges csapatok benyomultak egészen a Rábaközig. Feldúlták és elpusztították az útjukba került falvakat. Ekkor vált a
földdel egyenlővé Magyarfalu és Felszervica.
Magyarfalu helyén, a Berek dűlőben, az 1960-as évek elején végzett őszi mélyszántás során kerültek elő az e korból való épületmaradványok és több kilónyi elrejtett ezüstpénz.
Drinóczy György csornai kanonok 1830-47-ben kézzel írt könyvében is az elpusztult falvak között említi Magyarfalut.
A néphagyomány úgy tarja, hogy a két falu határa ott volt “ahol az asszonyt megégették”. A Fölerdőnél egy 1746-os úrbéri irat említ egy törvényfát, talán ott lehetett a népítélet szakrális helye.

vasarosfalu.hu