Románd

A településen az 1898. év nyarán lefolytatott ásatások nyomán gazdag bronzkori, valamint a csiszolt kőkorszaki leleteket találtak, amelyek a Zirci múzeumban tekinthetők meg. A falu nevét sokféleképpen magyarázzák.

Legvalószínűbbnek tűnik a latin nyelvű „villa Roman” kifejezés, ami fordításban: római férfi mezei tanyáját (majorságát) jelenti. Ezzel a kifejezéssel Alben nyitrai főesperesnek a pannonhalmi apátság 1237-1240 közötti birtoköszszeíró oklevelében találkozunk. A középkorban a győri püspökség birtoka. Ez időszakban a falu felköltözött az újhegy védett domborulatai közé. A környék településeihez hasonlóan a török pusztítás idején elnéptelenedik. 1596-ban megkísérelték újratelepítését, de ez sikertelen maradt. A XVII. századi összeírásokban a település pusztaként szerepel. Az újratelepítése csak 1721 után sikerül, amikor is stájer földművesek érkeztek szabad költözködési joggal, valamint kilenced mentességet kaptak földesuruktól. A betelepültek föld-, és szőlőműveléssel foglalkoztak, illetve jövedelműket fakereskedéssel egészítették ki. A kevés hasznot hozó földművelés mellett egyre többen vállalnak aratási, cséplési munkákat távolabbi vidékeken. A XIX. században a lakosság nagyobbik fele zsellér, akinek saját háza sincs és napszámból tartja fenn magát és családját. A zsellércsaládok nem akartak beletörődni szűkös anyagi helyzetükbe, ezért kivándoroltak Amerikába. A II. világháború nem érintette a községet. A háború befejezése után az itteni németeket jogfosztották és kitelepítették. 1946-ban megkezdődött a Csehszlovákiával közös „lakosságcsere.” A felvidéki magyarok próbáltak itt beilleszkedni, de a sváb lakosságnál ez nem aratott sikert. Az ötvenes évek végén kezdtek el vegyes házasságokat kötni. Az első termelőszövetkezetet 1950-ben kezdték szervezni, majd több tsz csoport is alakult. A forradalom után ismét több tszcs lett, amelyek 1961 januárjában Új Élet néven egyesültek. Később ehhez csatlakoztak, a giciek, bakonygyirótiak és a bakonypéterdiek is. Az emberek a korábbi atrocitások miatt nehezen léptek be, de ez később mégis a község fejlődésének a motorja lett. A végső egyesülés 1975-ben történt meg a veszprémvarsányi tsz-szel, ami szervezetileg nem változott a rendszerváltásig.

település 1945 után átalakult. Kb. 30 szalmatetős, tömött vályogfalú egészségtelen viskót lebontottak, ami két később elnéptelenedett utcára terjedt ki. Tűzvész is pusztított a faluban. Helyette új utcát alakítottak ki, az Alkotmány utcát. A település a tanácsrendszerben először önálló tanácsot alkotott, majd 1963-tól Bakonygyiróttal, Bakonypéterddel és Gic községekkel közös tanácsot hozott létre. A rendszeráltás után minden település önálló önkormányzatot hozott létre. Az ügyek intézésére pedig közös körjegyzőséget alkotott. 2003. december 31.-i hatállyal Bakonygyirót és Románd közös megegyezéssel megszüntette a körjegyzőséget. A képviselő-testület ideiglenesen önálló Polgármesteri hivatalt hozott létre. 2005. január 1-től csatlakozott a Tápszentmiklós és Lázi községek által 2003-ban megalakított körjegyzőséghez. A falu fejlődés fontos állomásai: belterületi út és járdaépítés 1962-ben. Az egészségház, benne orvosi rendelővel és védőnői szolgálattal 1966-ban létesült. A Romándot Bakonypéterddel összekötő aszfaltos út 1969-ben épült meg. Megjegyzendő, hogy ezt a lakosság már a II. világháború előtt szorgalmazta, de az akkori képviselő-testület leszavazta. A későbbiekben kultúrházat építettek a községháza mellé. Ezen kívül 50 férőhelyes kétcsoportos napközi otthonos óvodát is kialakítottak, melyet a kis születésszám miatt összevontak. A községben a vonalas infrastruktúrák többsége megvalósult. Az egész települést 1947-ben villamosították. 2001-ben korszerű üvegszálas vezetéket fektettek le a mai modern kommunikációs hálózatokhoz, mely összeköti a falut a megyeszékhellyel.

wikipedia.hu