Rajka

Elsõ bizonytalan említése 1235 és 1241 között fordul elõ.
Neve a helységben élõ hagyomány szerint Rákfalváról veszi eredetét, melyet Krebsdörflnek hívtak.

Elsõ lakosai a Duna mellékágának egy töltésen telepedvén le, rákászni jártak, s innét Rákfalvának nevezték, melybõl a német telepesek Racken, Raggen s Ragendorf nevet faragtak. Kiss Lajos földrajzi szótára szerint elõször 1297-ben Royka alakban fordult elõ a község neve, amely valószínûleg szláv eredetû személynévbõl keletkezett.

A plébánia év könyvei a templom említését 1313-ra teszik, s a torony átmeneti román-gót stílusa erre vall. Nagy Lajos 1352-ben villa Rajknak nevezi okiratában, amelyben Schwarz Hermannak, a magyaróvári várõrség tisztjének egy egész udvartelket adományozott.
1683-ban a Bécs ostromától visszavonuló törökök Rajkát is fölégették. Nagyobb veszedelem érhette itt õket, errõl szól a Törökmocsár legendája.
Bél Mátyás a XVIII. század közepén ezt írta Rajkáról a “tekintélyes mezõvárosról”: “Az óvári uradalomhoz tartozik, bár mintegy 24 nemesi kúrija is van… A lakosok többnyire németek…” Rajka 1721-ben vált privilegizált mezõvárossá.
1727-ben házai nagy részét tûz hamvasztotta el.
E korban épült több jellegzetes háza, mint a gróf Hennin- és gróf Zichy-féle kastély, valamint a gróf Stahrenberg-ház, amely evangélikus paplak. Ezek az épületek a településnek városias jelleget adtak. Evangélikus temploma elsõ ízben 1650-ben épült a mai temetõ helyén, a török fölégette, késõbb elpusztult, de 1784-ben újra épült, s 1923-ban tornyot is kapott. 1741-ben Szent Márton tiszteletére új templomot emeltek a katolikusok is.

Vályi András szerint a XVII. század végén “Rajka, Ragendorf, német Mezõváros Mosony Vármegyében, a Magyar Óvári Uradalomhoz tartozandó, és több földes Urai is vannak, lakosai katolikusok, evangélikusok, és számos zsidók, postaház is van benne… határja három nyomásbéli, róna a földgye, követses és homokos, leginkább rozsot terem, zabot, árpát, és búzát is középszerûen; mezeje és réttye silány, fája van, szöleje nints, hanem szép gyömöltsös kertjei vagynak, piatzok Pozsonyban, Nezsiderben és Magyar Óváron.” 1755-ben itt született és lakott 20 éves koráig Liszt Ádám, Liszt Ferenc nagyapja. 1835-ben Ferdinánd megerõsítette Rajka vásártartási jogait.

Az 1848-49-i szabadságharc folyamán többször nagy csapat vonult át a településen, ami súlyos terheket jelentett a lakosság számára. Fényes Elek 1851-es leírása szerint. “Rajka, Ragendorf, német mezõváros Moson vármegyében a Dunának egy ága mellett… 1044kath., 960 evang., 253 héber lak., kath és ágostai anyatemplomokkal, synagógával. A mostani postaépület hajdan vármegyeháza volt…Van 7 duna-malma, sok uradalmi és nemesi-udvari épületje, révje a Dunán, 72 kézmûvese, 4 kalmárja, gyönyörû erdeje, nagy kiterjedésû káposztása, gyümölcsösei, 49. urb. kertje, szép uradalmi birkatenyésztésre…A város a m.-óvári fõherczegi uradalomhoz tartozik, de nemes udavarokat bírnak itt Teschenberg, Modrovics, Nozdroviczky, Kömley, Skultéti és Hegyi nemzetségek.” Az 1867-es kiegyezés Rajkára is jelentõs hatást gyakorolt. Járási székhellyé vált, vasútállomást, postát és távirdát kapott, s 1897-ben nagyközséggé alakult. 1830-ban posztógyárat, 1912-ben szalaggyárat létesítettek a településen.

A trianoni békekötést követõen Rajka járásközponti szerepe megszûnt. A II. világháború alatt a visszavonuló német katonaság fölrobbantotta a Rajkát Dunakilitivel összekötõ Kis-Duna hidat. Az 1946-47. évi termelõszövetkezeti szervezkedés után központi akaratra 1959-ben alakultak meg az újabb termelõszövetkezetek, amelyek 1961-ben egyesültek, késõbb a feketeerdei, dunakiliti és bezenyei szövetkezettel egyesültek. Ma a falvak szövetkezetei újra önállóvá váltak, a volt közös földek nagy részét pedig egyéni vállalkozók mûvelik.

rajka.hu