Lipót

A községet 1216-ban egy oklevél említi először. Nevét a falu egy Lipold nevű mosoni polgártól kapta, aki a település egykori birtokosa volt.

1264-ben IV. Béla adományozta neki a területet.

Az 1241-es tatárjárás Lipótot is érintette: a lakók a Duna szigeteire húzódtak, ezzel életüket megmentették, de házaik a hadak áldozatául estek. A falunév a XIV – XV. századtól több oklevélben is előfordult. 1377-ben pl.: Lypolthfalva néven a Héderváry család birtokaként nevezik meg.

1521 után több faluval együtt a Bakicsok kezébe került, majd 1542-ben Héderváry István visszakapta birtokait, így Lipót ismét Héderváry-birtok lett. Lakossága a földesurak vallását követve protestáns lett, majd az 1630-as években rekatolizált.

A háborús pusztítások, valamint árvizek mellett a lakosságnak olyan betegségekkel szemben is harcolni kellet, mint a kolera vagy pestis, melyek több évben is szedték az áldozataikat.

Kolera: 1658, 1784, 1831, 1849 Pestis: 1684, 1688

A kurucok szabadságharca idején a dunai szigetvilág jó búvóhelye volt a kuruc csapatoknak. A betörő labancokat Vak Bottyán kergette ki, kinek nevét Lipóton is fákhoz, Duna ágakhoz fűződő mondákban őrizte meg a nép. 1809-ben nemcsak a franciák átvonulása sújtotta a falu lakosságát, de az árvíz is teljesen elpusztította a községet, mely hamarosan újjáépült, egy újabb, biztonságosabb helyen: így lehet, hogy a mai Falusziget és Macskasziget után a 3. helyen lett felépítve.

Az 1848-49-es szabadságharcban szigetköz népe lelkesen csatlakozott Kossuth seregéhez. Lipótról is számos önkéntes vett részt a schwechati és abdai ütközetben. A falu 1884-ben több községgel együtt Moson vármegyéhez került.

Az elmúlt évszázadokban Lipót híres halászfaluként ismerték. A szigetközi „vizásokkal” együtt a Lipótiaknak is külön „standjuk” volt a bécsi és pozsonyi halpiacokon. Ősi szerszámokkal, halászbokrokba tömörülve dolgoztak a Lipóti halászok.

Másik híres foglalkozás az aranymosás volt. Az óvári harmincad vám adatai szerint 1831-ben 39 aranyász élt Lipóton.

Ismertek voltak a falu vízimalmai (6db) és sokan keresték a kenyerüket révészkedéssel, hajóvontatással, hajózással.

A falu életére az 1885-ben megkezdett Duna szabályozás nagy hatást gyakorolt. A lakosság jelentős része foglalkoztatásának megváltoztatására kényszerült: a régi mesterségekkel felhagyva, földműveléssel kezdett foglalkozni.

A századforduló táján virágzó falut 1007 katolikus és 11 zsidó lakja.

Az I. világháború érzékenyen érintette Lipótot is. 28 hősi halottat követelt a közösségtől. Trianon pedig nemcsak piacai jelentős részének elvesztését hozza, de a határából mintegy 800 holdnyi erdőt és legelőt a szomszéd államnak ítél.

Részletesebb leírásunk 1929-ből van a településről. Ekkor Lipót 812 főnyi lakossága 154 házban él:
“A r.k. elemi iskolában Makkos Dénes kántortanító és Keller Kornélia tanítónő 2 tanteremben 6 osztály 96 tanulóját oktatja. A községben Önkéntes Tűzoltó Egylet, Levente Egyesület, valamint Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet működik.”

A II. világháború 17 életet követelt Lipótról. A két világháború hősi halottainak a nevét a templomunk homlokzati részén levő emléktábla őrzi.

Az 1954. évi nagy szigetközi árvíz Lipótot sem kíméli. A falu jó részét romba dönti. A történelme során így sokadszor kellett újjáépíteni.

Jelentős változást, fordulópontot hozott a falu életében 1968-ban, az egykori Petőfi Termelőszövetkezet által fúratott termálkút.

A feltörő jó minőségű és magas hőmérsékletű termálvíz, párosulva a község jó természeti adottságaival, lehetővé tette a fejlődés egy magasabb pályára történő állítását.

lipot.hu