Győr Hotels

Levél

  2007 dec 01 / #Győr

Levél Magyarország nyugati csücskében, Mosonmagyaróvártól 5 km-re fekszik. Első – német nyelvű- említése a pozsonyi káptalan által 1410-ben kiállított oklevélben Kalthosthan formában fordul elő.

Magyar nevével az 1532. évi adóösszeírásban találkozhatunk eloször. A XVI-XVII. Századig több alakban volt használatos: Lovér, Lever, Levél. A hagyományok szerint neve – Lővér – a besenyő gyepüőrök, íjászok, emlékét őrzi. Későbbi lakói a magyaróvári vár szekeresei, futárai és postásai voltak. Ez a népesség a törökök 1529-es hadjárata során – Győr ás Moson megye pusztulásakor – kényszerül elhagyni lakhelyét. Helyükbe I. Miksa 1570 körül württenbergi szászokat, német nyelvű katolikus etnikumot telepített. A 15 éves háború ((1591-1606) során a lakosság – az 1594-es győri ostrom után – a török pusztítás áldozatává vált. Katolikus templom a XVII. században a temető közepén állt, ahol késobb a katolikus plébánia és népiskola is épült. Annyi bizonyos, hogy 1692 előtt készült, mert ettől az évtől kezdve vannak még a keresztelési anyakönyvek.Az 1683-as török támadás sem kímélte a községet. A Bécs alá nyomuló, fosztogató török sereg elől a falu lakossága a Hanság és a Duna mocsaraiba menekült. Levél fejlodése 1711 után, a békés idoszak beköszöntével vett nagyobb lendületet. A lakosság száma nőtt, intenzíven fejlődött a földművelés és az állattenyésztés, terjedt a birkatenyésztés, a méhészkedés és a szőlőkultúra. A község legnagyobb birtokosai ez idő tájt a Zichy grófok voltak. Mária Terézia rendelete nyomán 1773-ban urbárium készült levélről, mely szerint a falu földesura Habsburg Mária Krisztina. Lakói szabad úrbéresek, német származásúak. II. József császár türelmi rendelete értelmében Hegyeshalom és Levél közös egyházközséget alkotott. Az ágostai evangélikus egyházközség 1789-ben építette fel mai templomát. Az 1809-es francia megszállás is súlyos terheket rótt az itt élőkre. A XIX század elso harmadában a Lajta folyó árvizei, a betegségeket terjesztő járványok és a mindent elhamvasztó tűzvészek okoztak károkat. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc eseményei rendkívül érzékenyen érintették a lakókat: gyakran és nagy mennyiségűélelmiszert és takarmányt rekviráltak az átvonuló horvát, magyar és osztrák csapatok. 1852-ben épült fel a katolikus iskola. Az 1867-es kiegyezés pozitív változásokat hozott. Az eddigi kisközség 1899-ben nagyközséggé vált. Lakossága folyamatosan gyarapodott, a századfordulóra elérte a másfélezres létszámot. Sorban alakultak a különböző egyesületek pl. az Önkéntes Tuzoltó Egyesület. 1889-ben. A közösségi testületek közül is kiemelkedő volt a földművelés és az állattenyésztés felvirágoztatására 1900. október 14-én alakult Tejszövetkezet. Ennek létrejöttében úttörő szerepe volt Újhelyi Imre akadémiai tanárnak. Vezetésével a szakembergárda meghonosította a Siementhali szarvasmarhafajta nagyméretű tenyésztését, s ezzel Levél nemzetközi hírnévre tett szert. A lakosság a tenyészállatok eladásából jelentős jövedelemhez jutott, amit a község fejlesztésére fordíthatott. 1901-ben építették a Községházát Zecher János komuves- és Nitsch János ácsmester vezetésével. Ugyanebben az esztendőben épült tejcsarnok is. A levéli gazdák felbuzdulva a szarvasmarha tenyésztés sikerén, lótenyésztő szövetkezetet is alapítottak. A beruházások és vállalkozások segítésére létrehozták a Hitelszövetkezetet is 1905-ben. 1906-ban óvodával gyarapodott a község. A I. világháború után a 20-as évek közepére állt ismét talpra a falu. 1926-ban megindult a község villamosítása, amelyet a következo évre be is fejeztek. A gazdák gyümölcsösöket telepítettek, fellendült a gabonatermesztés, s a megnövekedett jövedelmekbol kulturális célokra is jutott. 1928-ban megalakult a fúvószenekar Wagenhofer Henrik vezetésével. 1930-ban 1530 német, 171 magyar anyanyelvu lakosa volt a községnek. Rendelkezett római katolikus és ágostai evangélikus elemi iskolával, állami kisdedóvóval, tűzoltó és levente egyesülettel. A gazdasági világválság súlyos gondokat okozott. 1933-ban a gazdák megtagadták az adófizetést, ezért a község önkormányzatát 1934 júniusáig felfüggesztették. A II. világháborúba hadba vonultak közül 101 katona halt meg, vagy tűnt el örökre. A front átvonulása során rekvirálás címén mind a német, mind az orosz katonák is kifosztották a falut, az állatállomány zömét elhajtották. A háború után a német lakosság döntő részét kitelepítették. Helyükre az ország több vidékérol (Somogy, Szabolcs), Erdélyből, Felvidékről érkeztek telepesek. 1948 után öt szövetkezeti csoport, majd az 1956-os feloszlásuk után három új alakult. Napjainkban 2 szövetkezet muködik. Az 1956-os forradalom mosonmagyaróvári eseményeiben részt vevő Gulyás Lajos református lelkész a megtorlás áldozata lett. Sírja a levéli temetőben van. Az 1960-as és 70-es években ismét fejlődésnek indult a falu. Tűzoltószertár, szilárd burkolatú utak és vízmű épült, megindult az autóbusz közlekedés. Az 1980-as években új utcák épültek, az idegenforgalom növekedésével több vállalkozás indult pl. üzletek, motelek, benzinkutak, butikok, panziók, stb., a lakosság fizetovendéglátással is foglakozott, így a falu komoly idegenforgalmi megállóvá vált. Levélhez közel két természetvédelmi terület – Szigetköz és Hanság – szép természeti környezete és sokszínű vízi-, növény- és állatvilága, pl. Dunakiliti, Dunasziget, Lipót, Ásványráró, Krisztinaberek, stb., termál és gyógyvizű fürdők: Lipót, Mosonmagyaróvár, műemléki látnivalók: Mosonmagyaróvár, Hédervár, stb. és horgászati, vadászati, lovaglási lehetőségek nyújtanak vonzerőt, pihenési és szórakozási lehetőséget. A község észak nyugati határában megépült M-1-es (Bécs) és M-15-ös (Pozsony) autópályák és ezek csomópontjai jó közúti, a Budapest-Bécs vasúti fővonal pedig jó vasúti közlekedési kapcsolatokat biztosít Európa felé.

level.hu