Kocs

A XIII. században még Kosnak hívták a települést. A XIV. században vámjogot kapott a falu, mely a török támadások miatt a XVI. század végére teljesen elnéptelenedett, majd 1612-ben a Kiskunságból érkezett református magyarok telepedtek le területén. 1727-ben az Esterházy család birtokába került.

A Kocsra változott nevet – ebben a legtöbb nyelvész megegyezik – “kocsi” formájában ismeri az egész világ. A falu központjában kiállított “kocsi szekér” a maga korában valószínűleg forradalmi újítás volt, aminek jelentőségét a sokat utazni kényszerülők érezték leginkább. Hennyei Vilmos postatörténeti könyve szerint a “kocsi” kocsit három ló húzta “ugróállásban”, a jobboldali hátsó kerék tengelyéhez egy rudat illesztettek hámfával a harmadik ló számára. A kisebb első kerekek 12, a nagyobb hátsók 14 küllősök voltak. A kocsiszekrény közvetlenül a tengelyeken helyezkedett el, nem szíjon vagy rugón függött, mindkét oldalt két-két lőccsel, a pehellyel töltött báránybőr párnázatot viszont felfüggesztették s a vesszőből fonott kas ponyvafedéllel takarható volt.

1863-tól az 1980-as évekig Kocs határában hozták felszínre a Hunyadi Mátyás és az Igmándi keserűvizet.
Ismert alakja a község történetének Kocsi Csergő Bálint református lelkész, akit a Wesselényi-féle összesküvésben való részvétellel meggyanúsítva gályarabságra ítéltek. Moldova György könyve, a Negyven prédikátor többek között neki is emléket állít.

vendegvaro.hu