Győr

2007.12.07

Közép Európa egyik fontos főútja mellet Bécs és Budapest között fekszik Győr. A város központjától Délre található a Szent István út, itt folyik Európa népeinek áramlása. A város mellett halad el, az országúttal párhuzamosan, Kelet- és Nyugat-Európát összekötő vasútvonal, mely Bécstől Budapestig szállítja az utazni vágyókat. Sajnos a várost viszonylag mégis kevesen ismerik. A történelmi belvárost gépkocsin utazók elől, az újabb építésű magasra emelt házak sora takarja el. Így sokan vannak kik nem is tudják talán csak sejtik, hogy a város belsejében egy látnivalókban gazdag, kedves kisvárost ismerhetnének meg .

A csodálatos templomok , paloták, régi öreg házak, a több száz évvel kialakított utcák, múltat felidéző terek gyönyörű képet tárnak az arra sétálók elé. Településen emberemlékezet óta lüktető városi élet folyik, a kultúra, a gazdag kereskedelem és ipar az itt élt és élő lakosok munkáját tanúsítja. A település folyamatosan szépül gazdagodik, a szorgos kezek sokat tesznek azért, hogy az útókor számára is megmaradjon a város rá jellemző formájában.

A Kárpát-medence északnyugati szegletében Kisalföld központjában helyezkedik el Győr. Az Alpoktól keletre, a Duna, Rába és Rábca folyók találkoznak, itt húzódik két nagy tájegység határa. Nyugatra a Hanság és Szigetköz található, Keletre, pedig egy sík vidék, melyet a Vértes és Gerecse hegység lejtői határolnak.

A Kálváriadomb, Káptalandomb és az egykori Újszállások (Gyámáros) területén előkerült leletek az élet folytonosságáról tanúskodnak. Krisztus születése előtt az V. évszázadtól az első összefüggő nagyobb településnek Kelták voltak a lakói. Arrabona név mely a település első elnevezése volt tőlük származik.

Győr - fotó: FlickR szerző: békipetiKrisztus születése előtt egy évszázaddal Római kereskedők jelentek meg a tájon, a későbbi Pannónia északi részén,- a Duna vidéken, pedig időszámításunk után egy évszázaddal jelentek meg a római katonák. Majd nem sokkal ezután megerősítették az új határ egész vonalát, a hadiút mely ezzel egy időben épült ki a Vindobonát (Bécs), Aquincummal (Óbuda) összekötő a Dunától délre a Rába torkolatánál haladt keresztül. Védelmet a polgári lakosság számára a katonai tábor látta el, mely az átkelőhely védelmére is szolgált és a torkolat melletti magaslaton épült. A mai Káptalandombon helyezkedett el a négyzetes alaprajzú szabályos katonai tábor. Ásatások során sikerült egykori falait felfedezni, kapuépítménye mely hatalmas méretű volt dél nyugatra nézett.

A Keletről támadó barbár törzsek ezt a római várost is elérték, zaklatásaiknak egyre kevésbé tudott ellenállni a város, majd a negyedik évszázadban lakói hátrahagyva addigi otthonaikat délebbre költöztek. A magyarok a káptalandombi erősséget szállták meg először (Káptalan-Győr). A megmaradt római kőfalakat megerősítették, megemelték majd ezen a biztonságosabb területen Szent István várispánságot, püspökséget alapított. A város jelenlegi magyar nevét- Győr- személynév alapján kapta. A Káptalan-Győrtől keletre, délkeletre valahol a mai belváros keleti részén (Király-Győr) volt a honfoglaló magyar lakosság feltételezett települése előbb sátrakban, majd később félig földben ásott kunyhókban laktak. A Tatárok kezére 1242-ben került a település majd 1271-ben Ottokár cseh király és később német lovagok csapatai pusztították el.

A nehéz körülmények sem akadályozták meg, hogy a település fejlődjön, hisz mindig újjá épült. 1271-ben a Győriek megkapták a városi jogokat V. Istvántól. Feltételezzük, hogy a mai Széchenyi tér a város főtere ez időben keletkezett és vele együtt az erre nagyjából-egészéből merőleges utcák rendszere. Majd kisebb – nagyobb út menti települések keletkeztek a központtól kivezető utak mentén, melyek apró házakkal, majorokkal, egy-egy templommal vagy kolostorral rendelkeztek. (Királyföldje, Szentdomonkosfalva, Szentalbertfalva, Szent-benedekfalva, Felfalu, Malomsok és Rétfalu). Később a városrészek a belviszonyok és a kezdődő török támadások miatt szinte teljesen elpusztultak, és csak a XVIII. Század során épültek be újra.

Az ezerötszázas évek derekáig nyugatról Cseh és Német támadások érték a várost, majd a törökök Székesfehérvárig nyomultak ekkor Keletről fenyegette veszély a települést. Lamberg Kristóf királyi várparancsnok 1529-ben felgyújtotta a várost, mivel nem vállalkozott a törökök elleni harcra. Janik Kala a város török neve „égett város” mert, hogy a törökök érkezésével már csak a füstölgő romok maradtak meg.

A török veszély miatt szükségessé vált a belváros átépítése, bástyákkal történő megerősítése. Először a Káptalandombot és környékét majd később a belváros nagyobb részét is fallal vették körül. Terveket olasz építészek, hadmérnökök készítették, majd Francesco Benigno rajzai alapján épült meg a védőmű. Bécsben égetett téglákat használtak a falakhoz, a falsarkok erősítéséhez, pedig faragott köveket használtak. Kazamaták, földi folyosók kötötték össze a bástyákat, ágyukat, pedig a védett magas teraszokon helyezték el.

A győri vár terveit, neve megjelölése nélkül építészeti mintakönyvekben is közreadták, az utcák vonalát is szabályosabbá tették, a középkori házak nagy részét is folyamatosan átépítették. A város jelentősen átépült, azonban a kora középkori város alapvető szerkezeti jellegzetességei lényegében megmaradtak. Olasz mesterek építették az első, árkádos-loggiás polgárházakat is (Király utca 12; Rákóczi utca 6.).

1594-ben a törökök a győri erődítmény védőit feladásra kényszeríttette. A végvárat csak 1598-ban sikerült visszahódítani. A Fehérvári kapun keresztül törtek be az osztrák és magyar seregek a várba, a hadiesemények hatalmas károkat okoztak a győri belvárosban.

Mária Terézia 1743-ban szabad királyi város rangját adta Győrnek, a város a következő évszázadokban fejlődésnek indult. A gabonával, marhával kereskedő emberek igencsak meggazdagodtak, gyönyörű építményeket emeltek melyek a Zichy és Esterházy család palotáinak szépségével vetélkedhettek. Ellenreformáció idején a szerzetesrendek, jezsuiták, karmeliták, új templomokat, kolostorokat, korházakat és iskolákat építettek. A magyar mellett a latin volt a tanítás nyelve a káptalani iskolában, később a evangélikusok algimnáziumában majd az 1627-ben jezsuiták által megnyílt gimnáziumban. A város latinos elnevezése –Jaurinum.

Napóleon idejében a védőművek ismét csődöt mondtak, a falakat hét helyen is felrobbantotta. Napóleon egyik katonatisztje akadályozta meg, hogy az evangélikusok új templomát lerombolják. Napóleon sikeres ütközeteinek hosszú sorába a párizsi diadalív oszlopára Győr neve is felkerült.

1820-ban a város vezetői lerombolták a védőműveket, mivel ezekre a városnak már nem volt szüksége. A város fejlesztését először déli irányban kezdték meg. Tervek alapján a belváros észak-déli irányú utcáit építették tovább a vásártérig. Lakótömbök jöttek létre ezeket először földszintes majd emeletes házakkal, építették körül. Mivel a régi várfalra is építkeztek sajnos mára csak a Kastély-bástya és Sforza-félbástya maradt épen.

A gőzhajó megindulásával a város kulcsszerepet kapott a magyar árukivitelben, a búza és marha kereskedelem is nagy hasznot hozott a lakóknak. 1861-ben megépült a Pest- Kanizsa közötti vasútvonal, amely véget vetett a város kereskedelemből származó hasznának. Megindult az iparfejlesztése, az ipar letelepedéséből származó bevétel nagy részéből megkezdték a belváros kiépítését. Baross Gábor út, a mai Aradi vértanuk útját meghosszabbították, Szent István utat monumentális sugárúttá építették ki, majd felépült az új városháza és az azt keretező középületekből álló együttes.

Az első világháború után a déli rész átépítésére már nem került sor, ekkor kevés, de mégis jelentős középület létesült (versenyuszoda, postapalota) és erkélyes –loggiás társasházak. A világháború hatalmas kárt okozott a város épületeiben, megsérültek a gyárak, üzemek, laktanyák mellett a belváros palotái is. 1960-as években megkezdték a városfejlesztési munkákat, régi épültekkel nem törődve, a város déli részén új betonházakat, lakónegyedeket hoztak létre, a lakosság nagy részét ide telepítették. Megszüntették a régi hivatalokat, üzleteket, vendéglőket, kávéházakat és a belváros elvesztette régi rangját, így a város történeti központja szegényes, szürke lakónegyeddé vált.

1970-es években megkezdődött a belváros megújítása, Aczél Gábor építész vezetésével. A munkálatokat a délkeleti városrészben kezdték meg először. Úgy döntöttek, hogy azokat az autókat engedik be a belváros területére melyeknek célja az új városrész. A gyalogosok által kedvelt utakról, pedig kitiltották a gépjárműveket, a megmaradt forgalmas helyeken, pedig az autók csendesítésére rendelkezéseket hoztak.

A városatyák mindent elkövettek azért, hogy a helyre állításhoz szükséges pénzösszegeket előteremtsék, így lehetőség nyílt a házak kívül-belül történő felújítására. A fejlesztési terv azt is meghatározta, hogy hol lehet új házakat építeni, és hol kell ragaszkodni a régi épületek helyreállításához. Az egészségtelen vizes földszinti lakásokat megszüntették helyükre boltokat, vendéglőket létesítettek, emeleti lakásokat megfelelően modernizálták, van, ahol tetőteret is építettek. A megújult tömbökbe korszerűsítették a csatornázást és bevezették a távfűtést is. Városi terek bebútorozása és korhű lámpák felszerelése se maradt el, miközben az utcák kövezését is megkezdték. Művészettörténészek segítségével sikerült az építményeket, házakat régi eredeti formájukra helyreállítani. A levéltári iratok, tervek alapján sikerült kideríteni, hogy milyen volt egy-egy épület a régi fórmájában, figyeltek arra is, hogy a régi épületszerkezetek, címeres téglák, díszes ajtózárak, korlátok, rácsok eredeti helyükön maradjanak. Figyelmet szenteltek a házak eredeti környezetére is az eredeti növényzet megóvásával és a régi kerítések udvari szárnyak megtartásával. Azonban a forgalmas gyalogosirányok mentén átjárókat bontottak a házak földszintjén, ezeken a helyeken új üzletsorok jöttek létre. Hosszú évtizedek után újból engedélyezték a szerdai és szombati vásárokat, árusok felállíthatták sátraikat a belváros utcáin, terein, a régi pincékben, pedig vendéglők, borozók, cukrászdák kaptak helyet. Mindezek a városi élet egykori gazdaságát, mozgalmasságát idézik. A belvárosi élet ismét kedvelt lett a lakók számára, kisebb házakat, épületeket is folyamatosan felújítják így ezek az épületek is egyre kapósabbakká vállnak. A város 1989-ben nyerte el a műemlékvédelem Európai díját és méltán emlegetik Európa szerte a városmegújítás legjobb példái között.

map.jpg

© copyright tigaman webdesign