Eltűnt villanyszerelők: „Zoli nem búcsúzott el, mint aki tudja, hogy nem tér vissza többet”

A két villanyszerelő meggyilkolásával vádolt győri vállalkozó pere négy éve zajlik a Győri Törvényszéken, az egykori alvállalkozói eltűnésének ügyében. O. Vilmost csaknem tíz, M. Zoltánt hét éve nem találják, mindkét férfinak azután veszett nyoma, hogy találkozót beszéltek meg É. Imrével. Az ügyben számos tanút meghallgattak és feltárták a közvetett bizonyítékokat is, azonban a legfontosabb, a holttest hiányzik mindkét esetnél. A bíróság február 4-én befejezettnek tekintette a bizonyítási eljárást, így sort tudtak keríteni az első, ügyészi perbeszédre. A vádat képviselő dr. Takács Róbert főügyész-helyettes mintegy öt órás beszédében felsorakoztatta a vádlott ellen szóló bizonyítékokat és hosszasan ismertette a tanúvallomásokat. Példaként hozta fel a közelmúltban lezárt két, holttest nélküli ügyet is: a darnózseli gyilkosság és VV Fanni eltüntetése után precedens-értékű ítélet született. Ez alapjaiban változtatta meg a magyar eljárási rendet, bizonyítva azt, hogy tényből tényre következtetéssel is hozható határozat.

Az ülés elején É. Imre ismét a mikrofon után nyúlt, közölte a tárgyalást vezető dr. Bóka Tiborral, hogy birtokába került egy tízéves nyomozati anyag O. Vilmos eltűnésének ügyében, amit átnézett és úgy véli, talált benne az ártatlanságát bizonyító pontatlanságokat, utalásokat. Arra ugyan nem kapott lehetőséget, hogy bővebben kifejtse érveit, de az iratát befogadta a bíróság.

A tárgyaláson ezután dr. Lichy József szólhatott M. Zoltán sértett és hozzátartozói ügyében. A megszokott, szűkszavú ügyvédi felszólalásoktól eltérően a képviselő hosszasan elemezte a pert, mondandóját ő is a két, említett gyilkossági üggyel vezette fel. „A kúria nagy bátorsággal és karakán módon nyúlt hozzá az ügyhöz, ennek eredményeképp megszületettek azok az ítéletek, amelyek kúriai iránymutatások. A holttest vizsgálatát nélkülöző emberölési ügyek vádjának elbírálásánál kell, hogy legyen egy olyan logikai következtetésekre alapuló koncepció, amely az adott ügyben segítséget ad a bíróság számára abban, hogy egységes bírói gyakorlat mellett bíráljanak” – hangzott el.

Hivatkozott arra is, hogy jelen ügyben jól követhető az események sorrendisége, a vallomások és a bizonyítékok egy jól beazonosítható, zárt láncolatot alkotnak.

Dr. Lichy József úgy véli, minden perben megvan a vád tanúja, jelen esetben pedig T. László az, aki É. Imre első áldozata lehetett volna, ha minden a vádlott tervei szerint alakul. Meglátása szerint ugyan az történt vele is, mint a sértettekkel, hiszen ugyan azon a lokáción belül tartózkodott 2011-ben, egy különbség van csak, hogy belőle nem lett áldozat. A férfi is elszámolási vitába keveredett É-vel, csakhogy ő folyamatosan követelte a jogos jussát munkaadójától. Lichy úgy fogalmazott: „Egrecíroztatta. Minden héten felhívta telefonon, mert tudta, hogy pénteken kap pénzt a vádlott.” É. Imre türelme egy ponton elfogyott, találkozót kér T. Lászlótól, akinek azt ígérte, kifizeti a jogi képviselője jelenlétében, de ehhez az Ikrény mellett tanyára kell, hogy menjenek. A férfi beszállt a vádlott autójába, a tanyához érve, annak bejáratánál várakozott, de nem fogadta el É. invitálását. „Az autó lámpafényénél T. László annyit lát, hogy a téglarakásból É. előveszi a fegyvert, a vádlott ráemeli 4-5 méterről és elsüti. Csetten, ahogy mondja a tanú. Majd ráhúz erre a nem forgótáras pisztolyra, megint elsüti és megint csak csattan. A vádlott tehát legalább kétszer lőtt rá T. Lászlóra. Ő rémületében világgá szaladt. Az Usain Boltot leelőztem volna – mondta vallomásában. Az autópálya irányába rohant, az elhagyott mobiltelefonját a a vádlott folyóba dobta” – áll az iratban.

Az ügyész és az ügyvéd is egyetértettek abban, hogy ez lehetett a két további eset főpróbája, és É. úgy gondolkodott – ahogyan azt többször is hangoztatta – „ha nincs hulla, nincs eset”, tehát az áldozatok földi maradványait is el kell tüntetnie. Tudatos, előre meghatározott cselekedet volt ez, a vádlott ugyan azt a mintát követte mindhárom esetben. A T. Lászlóval történt incidens prózai okokból nem szerepel a vádban, ugyanis ő az eset után nem tett feljelentést, mivel úgy hitte, egy állítás és egy tagadás szembe állítása semmissé tenné az ügyet.

Dr. Lichy József szerint minden arra utal, hogy az eltűnt férfiak nem élnek. M. Zoltán esetében erre lehet következtetni abból, hogy 2018. március 31-ét követően védence nem végzett igazolható, személyhez kötött élettevékenységet, a szokásától eltérően megszakadt minden kapcsolata a hozzátartozóival, a korábban használt mobiltelefonjai elérhetetlennél váltak. Továbbá nincs ismert adat arra vonatkozóan, hogy életben van és más módon folytatta életét.

Kitért arra is, hogy M. Zoltán életvitelét és egészségi állapotát ismerve ki lehet zárni a sorszerű halált és az önkezűséget is.

Az ügyvéd felhívta a figyelmet arra is, hogy „a vádlott birtokba vette a sértettek vagyontárgyait és különböző úton-módon megszabadult tőlük. A halál tényének elfedésére törekedett, cselekményét leplezni akarta, a holttesteket hozzáférhetetlenné tette. Megtévesztő módon tagadta a cselekmény elkövetését” – sorolta. A védekezés módja is É. ellen szól, ugyanis az aktuális nyomozati anyagokhoz igazította a vallomásait, amihez pedig nem tudott észszerű magyarázatot fűzni, egyszerűen ignorálta.

Az utolsó áldozat felesége, M. Zoltánné minden tárgyaláson jelen van, nyilatkozataival számtalan esetben segítette ki a bíróságot és a felismerésre bemutatások alkalmával is hasznosnak bizonyult a jelenléte. A bíróságtól ő is szót kapott, így tudott reagálni a négy éve tartó bírósági procedúrára. Kiemelte, hogy hét éve abban a tudatban élnek, hogy szerettüket kegyetlen módon meggyilkolták. „Szeretnék helyette reagálni, szeretném elmondani, amit Zoli már nem mondhat el” – tűzte ki. Majd férjéről beszélt, a felidézett családi ünnepekkel lefestett egy pillanatképet Zoltánról és a családi életükről, ami album helyett a szívükben él. Kiemelte, hogy férjének határozott tervei voltak, semmi sem szól É. Imre állításai mellett, amelyek szerint a férfi feladta volna a korábbi életét.
Szeretnék az ügyet lezárni, és bár abban reménykedtek, hogy az ítélethirdetésre már úgy kerül sor, hogy el tudnak búcsúzni a családfőtől, ez az űr betöltetlen marad.

„Zoli vajon szenvedett? Mit élhetett át? Mi lehetett az utolsó gondolata? Hol van a nyughelye? Bárhol is van, egyedül van. Szeretnénk visszakapni őt, mert mellettünk a helye.

Reméljük, hogy ennek megfelelő ítélet születik, mert Zoli megérdemli az igazságot” – zárta beszédét M. Zoltánné.  

Az ítélethozatal előtti utolsó tárgyalást 2025. február 13-án tartják, ekkor a vádlott védője adhatja elő perbeszédét.

The post Eltűnt villanyszerelők: „Zoli nem búcsúzott el, mint aki tudja, hogy nem tér vissza többet” appeared first on Győr Plusz.

az eredeti hír itt elérhető