Écs
2007.12.07Écs a Nyugat-Dunántúl régióban, Győr-Moson-Sopron megyében található. Megközelíthető az 1-es útról vagy az M1-es autópályáról Győrig, majd tovább déli irányban a 82-es úton.
A környéken régészek romai kori, kelta és honfoglalás korabeli tárgyi emlékeket is találtak. A középkorban a területen több lakott hely volt. Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítéséből alakult ki a mai Écs. 1172-ből való az első írásos említése a településnek amikor, Esu, Echu néven említették.
Győri várnépek és Szőlősök lakhelye volt, ahol egyházak és nemesek birtokoltak földet és szőlőt. 1240-ben IV. Béla szabályozta az itt élő királyi szőlőművesek viszonyait. A világi földesurak mellett 1398-ban összesen 6 egyház földesúri hatóságot szolgáltak az itteni lakosok. Az 1600-as évek elején a falu és környéke is teljesen elpusztult, majd később a falu újra települt. A Rákóczi-szabadságharc idején a környéket felégette Heister tábornok. A dézsmapince homokköveiben francia feliratok bizonyítják, hogy 1809-ben a franciák átvonultak a környéken. Az 1848-1849-es szabadságharcban 36 écsi lakos vett részt, emléküket emléktábla őrzi a művelődési házban. Az ország első világháborús emlékművét 1920-ban Écsen avatták fel. A nyugatra tartó szabadságharcosok és a győri szovjet alakulatok között 1956. november 11.-én tűzharcra került sor, a harcban 1 magyar és 6 szovjet életét vesztette. 1990. szeptember 30.-ával önálló községi önkormányzatot alakított.
Écsnek jelenleg 1705 lakója van. A völgyi területű szőlősök is bizonyítják, hogy a falu Szőlőművelési kultúrája máig fennmaradt.