Bakonyszentkirály

2007.12.01

Bakonyszentkirály a cseszneki vár szomszédságában festői környezetben helyezkedik el. Bakonyszentkirály a Bakony-hegység északi részén Zirctől 15 km-re, a Dudar- és az Aranyos-patak mentén terül el.

Személykocsival és busszal jól megközelíthető a Veszprémet és Győrt összekötő 82-es főútvonalon. A községhez legközelebbi vasútállomások: 8 km-re Bakonyszentlászlón és 11 km-re, Veszprémvarsányban találhatók.

A rómaiak és az avarok is lakták a területet. Fontos hadiutak keresztezték itt egymást. Az első írásos feljegyzések 1392-ben Zenthyral, azaz Szentkirály néven említik a települést. Nevét a nagy tisztelettel övezett államalapítónkról, I. István királyról, a templom védőszentjéről kapta, akit a középkorban Szent Király néven is tiszteltek.

Területe az Árpád-korban királyi várföld volt, majd évszázadokon keresztül a cseszneki uradalom tartozéka és ennek birtokosai uralják. A szakadatlan háborúskodások közepette a keresztülvonuló hadak pusztítása miatt azonban a település lakossága erősen lecsökkent. Egy 1531-es feljegyzés szerint portáinak 15 százalékán élt csak adófizető paraszt. 1542-ben említik utoljára az iratokban Szentkirályt, mely a török elnyomás miatt fokozatosan elnéptelenedett és így mintegy másfél évszázadig, 1696-ig lakatlan maradt. Csak ekkor telepedett be néhány család. Az uraság minden törekvésüket elnyomta, a falu malmait kisajátította és mellettük fűrészmalmot állított fel. További súlyos teherként nehezedett a lakosságra a kötelező katonai beszállásolás. Az uraságnak hajtott hasznot a szentkirályi vámhely is. /Innen ered a Vámhegy elnevezés / A megélhetési források sem segítették elő a gyorsabb fejlődést. Minthogy szőlő nincs és a kézművesség is jelentéktelen volt, elsősorban a szántás- vetésből, valamint az állattenyésztésből éltek. A sertéseket az erdő makkján hizlalták.

Sajnos a megpróbáltatásoknak még koránt sincs vége, mert a Rákóczi szabadságharc alatt 1707-ben Bottyán János is elfoglalta a községet. A császári sereg nemsokára kiszorította őket és a falut megint felégették. A sokat szenvedett lakosság mire ismét talpra állt, az 1712-es pestisjárvány a Szentkirályiakat sem kímélte. Sokan áldozatul estek a ragályos kórnak. Amikor egy kicsit békésebb idő következett a falura, akkor az itt lakó emberek ismét hozzáfogtak a szorgalmas munkához. Sövénykút körül erdőt irtottak szántóföldnek. Sok gabonát termesztettek. A megtermelt magvakat földbe ásott vermekbe rakták, gyümölcsöst telepítettek. Szentkirály az 1785. évi népszámlálás adatai között Magyarszentkirály néven szerepelt, megkülönböztetésül a tőle északra eső területen lévő Németszentkirálytól.

Németszentkirály lakosságát a XVIII. század második felében Eszterházy Gábor földesúr telepítette be. Az emberek római katolikus vallású, német anyanyelvűek voltak, akik urasági házakban laktak. Az alig 162 holdas terméketlen határból nem tudott megélni lakossága, így számuk állandóan csökkent. A megélhetési források Magyarszentkirályon is szegényesek voltak, ezidőben elsősorban szántás-vetés és állattenyésztés volt a fő tevékenység. A XIX. században nagyobb jelentőségre tesz szert a juhászat. Az 1828-as összeírás szerint messzi vidékekre is eljárnak aratni és csépelni. Terményeiket leginkább Győrbe viszik.

A német lakosság a XIX. század folyamán teljesen beolvadt, s mivel most már a két Szentkirály nyelvi különbözősége akadályt nem jelentett, az egybeépült falvakat 1926-ban Bakonyszentkirály néven egyesítették. 1945 előtt a település 1200 holdját Eszterházy Pál és özv. Niczky Pálné birtokolta. Ezt követően az egykori cselédek és kisbirtokosok között osztották fel a földet. A lakosság mintegy 80%-a a mezőgazdaságból élt. Bakonyszentkirály 1950-ig kisközség a zirci járásban, körjegyzőségi székhely, beosztott falvai Bakonyoszlop és Csesznek. 1950 és 1960 között önálló tanács és hivatali szervezet működött. 1969-től két szomszédos településsel alkotnak községi közös tanácsot, Bakonyszentkirály székhellyel. 1990 óta újra körjegyzőség székhelye lett a település, a majd szomszédos községek kiváltak és önálló hivatalt, jegyzőséget működtetnek. Így Bakonyszentkirály is önálló lett.

A közel ezer lakosú (987 fő) település teljesen kiépült infrastruktúrával rendelkezik: vezetékes ivóvízellátás, telefonhálózat, szennyvízelvezetés szolgálja a lakosság kényelmét. A gázvezeték kiépítése hamarosan befejeződik.

Bakonyszentkirály a cseszneki vár szomszédságában festői környezetben helyezkedik el. A dombok közé ékelődő falut erdővel borított területek határolják. A település közelében haladó turistaútvonalakon szebbnél-szebb tájakra lehet eljutni: a Zörög-tetőre, az Ördög-árok vadregényes szakadékához, a Kőpince-forráshoz, a Római-fürdő szurdokához, a gézaházi gesztenyefasorhoz, a Cuha romantikus völgyébe.

A lósport kedvelői a 82.sz. út melletti lovardában hódolhatnak szenvedélyüknek. A községhez tartozó Hajmás-puszta a horgászat kedvelőinek nyújt kikapcsolódási lehetőséget.

A településen olcsó szálláslehetőséget kínál a református üdülő és nyári időszakban az általános iskola, ezeken túl néhány magánháznál található szálláshely.

A napköziotthonos óvoda étterme alacsony áron nagy csoportok étkeztetését is vállalja.

A református és katolikus templom is a 18 sz. végén épült. A református templom előkertjében 1996-ban állítottak millecentenáriumi emlékművet. A katolikus templom előkertjében 2000-ben emléktáblát helyeztek el az I. és II. világháborúban elhunyt hősök emlékére.

A község kiemelkedő művészeti értéke a millennium emlékére felavatott Szent István szobor.

A község szülötte Szabó István műfordító. Bakonyszentkirályon nyugszik Pálos Rozita költőnő és Nagy Bálint parasztköltő.

bakonyszentkiraly.hu