Jánossomorja

 Jánossomorja 6100 lakosú kisváros Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, a 86-os főút mentén, közvetlenül az osztrák határ mellett. A Mosoni-síkság és a Fertő-Hanság-medence határán települt, három, egykor önálló község Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja 1970-es egyesülése óta viseli a Jánossomorja nevet.

A Hanság északi peremén, a kiterjedt mocsárvilág kavicshalmain-„gorondjain”- a korai vaskortól kezdve települtek meg az emberek. A régészeti leletek gazdag római és népvándorlás kori kultúrákról tanúskodnak. A mai Jánossomorját alkotó három település mindegyike az Árpád-korban keletkezett. A területen határőrző besenyő, majd avar, később frank-bajor és magyar lakosság telepedett meg.

Puszta-Somorja a honfoglalás idejében Hanság kiemelkedő szigetén jött létre, lakosai főleg halászattal foglalkoztak. Ősi neve a Gesztenche- Vizenálló Geszternye volt. A település török időkben megsemmisült, majd új urai- az Esterházyak, Nádasyak, Lippayak, Mednyánszkyak- a csallóközi Várossomorjáról (Nagysomorja) telepítettek ide lakosokat. Az áttelepítés(1686) után lett a helység neve Puszta-Somorja, amely írásmódja hamarosan egybeolvadt. Mosonszentjános és Mosonszentpéter települések már az Árpád-kor óta ismertek, okleveles említésük a települést elpusztító tatárjárás után kezdődött. 1242-t követően új lakosok, főleg bajor-osztrák telepesek élesztették újjá. A későbbi török háborúk után is a német nyelvterületekről és Alsó-Ausztriából érkeztek újabb lakói.

Az 1600-as évektől kezdődően ezek a „pusztasomorjai parasztok” határozták meg és alakították ki azt a társadalmi-gazdasági környezetet, amely minden emberi mértéket és képzeletet meghaladó nehézségek ellenére virágzott és maradandót alkotott. A legnagyobb határral rendelkező Szent-János- mint a közeli nagyvárosok ellátásában oly’ fontos termelő-értékesítő hely- az 1780-as évektől mezővárosi rangot viselt. Földesurai kijárása révén 1811-ben I. Ferenc királytól erre oklevelet és ezzel országos vásártartási jogot is kapott. A vagyonosodó lakosság 1842-ben vegyes iparos céhet alapított. A Pozsony-Szombathely vasútvonal megépítése (1891) tovább növelte környékbeli gazdasági vezető szerepét. A közlekedés és a szállítás új termelési struktúrákat alakított ki a településeken, amelyek ettől fogva mind a mai napig meghatározók.

A Sopronból érkezett Szórádyak 1895-ben hozták létre Szentjánoson a vármegye második legnagyobb szemestermény-tárolóját és –feldolgozóját. Ez mellé 1911-ben újabb jár, a Franck és Fiai Rt. Elnevezésű cikória-feldolgozó települt. Ez az üzem – illetve terméke – a maláta(cikória) kávé hamarosan fogalommá lett Közép-Európában. A gyár működése egy új kultúrnövény – a cikória répa – megjelenését és környékbeli elterjedését eredményezte. Az 1946-os kitelepítés következtében 4500 németajkú lakosnak kellett elhagynia Mosonszentjánost és Mosonszentpétert, ennek következtében a két község szinte teljesen elnéptelenedett. Helyükre a környékbeliek mellett matyóföldi telepesek és felvidéki kitelepített magyarok is érkeztek.

Az 1950-től 1990-ig tartó tanácsrendszer és az 1970-es községegyesítés sem tudta a kitelepítések okozta veszteségeket kompenzálni, úgy tűnt, a település fejlődése végérvényesen megtorpant. Az 1990-es fordulat aztán gyökeres változást hozott Jánossomorja életében. A szabadon választott képviselőtestület már az első években megpróbálta az évtizedes lemaradásokat behozni. Kedvezményes áru földterületeket és adókedvezményeket kínálva az 1990-es évektől külföldi multinacionális cégeket és vegyes vállalatokat vonzott Jánossomorjára, amely folyamat mind a mai napig tart.

A közműhálózat teljesen kiépített a város területén, ugyancsak megoldott a kommunális hulladék elhelyezése; 2001-ben átadásra került a regionális szilárdhulladék-telep és –feldolgozómű, amely Jánossomorján kívül 66 környező települést lát el. A gázvezeték kiépítése 1998-ban fejeződött be. Az utcák 90%-a szilárd burkolatú, a városon keresztül futó főútvonalat a közelmúltban korszerűsítették. Jánossomorja hagyományőrző kisvárosias településképét az 1980-as években épült közintézmények, valamit a közelmúlt modern ipari létesítményei mellett gondozott zöldfelületek, ápolt közterek teszik vonzóvá és egyedivé.

Jánossomorja számos lehetőséget kínál a térségbe látogatóknak. A határmentiségből, valamint az ebből évtizedeken keresztül következő elzártságból adódó érintetlen természeti környezet kiemelt turisztikai attrakcióként értékelhető. A város területe határos a világörökség részét képező Fertő-Hanság Nemzeti Park dél-hansági körzetével, az erre épülő szelíd turizmus kerékpáros látogatói kiépített úthálózaton, vonzó környezetben pihenhetnek. A város rendelkezik egy korlátozott forgalmú és időszakos (áprilistól-novemberig) üzemelésű határátkelőhellyel Ausztria felé, amely a kerékpáros közlekedés igényeit tudja kielégíteni.
Hármashalom

Az 1937 május 30-án felavatott Hármashalom – Országzászló emlékművel eredetileg az első világháborúban elesett helybéli hősi halottaknak kívántak emléket állítani. Kialakításához a szentistváni Magyarország 52 vármegyéjéből hordták össze a földet. Tervrajz alapján helyi kőművesek és mesteremberek építették. Kovácsolt vaskerítését és a kettős keresztet Wurzinger József szentjánosi műlakatos készítette. Az eredeti kettős kereszt tövében – a magyar címernek megfelelően – a szent korona is látható volt, továbbá egy zászlórúd is helyet kapott az emlékművün. Előoldalán egy márványtáblán Vörösmarty Szózat című verséből a „Hazádnak rendületlenül légy híve…” részlet volt olvasható, amely 1938-ban kiegészült az „óh, magyar” résszel is.
A kommunista hatalomátvétel után 1949-ben szovjet hősi emlékművé alakították át. A rendszerváltást követően 1991-ben újra visszaállították az eredetivel közel megegyező állapotába. Kevés helyen találunk az országban hasonló emlékművet.

Mosonszentjánosi római katolikus templom
Habsburg Mária Krisztina és férje, Albert Kázmér szász választófejedelem építette barokk stílusban 1750 körül az alacsony homlokzatú, Keresztekő Szent János tiszteletére szentelt hosszhajós templomot.
Berendezése: XVIII. századi barokk szószék, gazdag faragású copf padok, szép szobrok és oltárok. A múltszázadi főoltárkép Keresztelő Szent Jánost mutatja. A szent-család oltárképpel szemben látható Szent Vendel kép a templom legidősebb festménye.
A templom előtt Nepomuki Szent János barokk szobra található.

Mosonszentpéteri római katolikus templom
Árpád-kori alapokon épült ( ezt a torony alsó harmadának kváderkövei és a homlokzat előtti oszlopok bizonyítják) a XVI. századi eredetű, az idők során töbször elpusztult templom, amely jelenlegi neoromán stílusban átépített formáját a század első évtizedében nyerte el. Védőszentje és névadója Szent Péter apostol. A templombelső mennyezete 1938-ban készült.

Pusztasomorjai római katolikus templom
A község legrégibb építésű Szent István király nevét viselő római katolikus temploma a XV. században, gótikus stílusban épült. 1750 körül barokk stílusban építették át. A főoltár Szent István királyt mutatja. A bejárat feletti félkörös fülkében Szent Flórián szobra látható.
Legutóbb 1992-98 között renoválták kívül és részben belül is a templomot.
A templom oldalfalán lévő emléktábla a második világháborúban elesett pusztasomorjai hősi halottaknak állít emléket.
A templom előtt XIX. századi kőkereszt áll.

Jánossomorja Helytörténeti Gyűjtemény története
A mosonmagyaróvári Hanság Múzeum és a helyi Tanács összefogásának eredményeként 1969.augusztus 20-án ünnepélyes keretek között adták át a Tanácsháza épületének egyik udvari helyiségében berendezett Jánossomorjai Helytörténeti Gyűjteményt. Ez volt az első magyarországi német nemzetiségi múzeum, amely az egykori helyi német lakosság életmódját mutatta be. A megnyitót azonban hosszú évek gyűjtőmunkája előzte meg amelyben Őri Istvánné (Márta néni), a helyi történelem jó ismerője segítette a múzeológusok munkáját.1979. júniusában a gyűjteményt átköltöztették a szentpéteri műemlék jellegű Kögl-Kranner – féle házba (ennek eredeti mása látható a szentendrei skanzen kisalföldi tájegységet bemutató részlegén).Az évek során a múzeum épület állaga egyre romlott, végül életveszélyessé nyílvánították, így a gyűjteménynek újra költöznie kellett. 1998. júniusától a Hönel Béla móvári építész által tervezett, és 1911-ben épült egykori mozi épülete (ma Német Kisebbségi Kulturális Központ) ad otthont a gyűjteménynek, amely régészeti, helytörténeti és néprajzi kiállítást ötvöz magában.

Szent Rozália szobor
A Szentháromság dícsőségére és Szent Rozália tiszteletére a pusztító epemirigy eltávolításáért fogadott jószándékból, Pusztasomorja helység buzgó hívei készítették 1849-ben, olvasható a szobor előoldalán.
1998-ban restaurálták.

Szűz Mária szobor
A szobrot kis kőoszlopok veszik körül, amelyek a valamikori pellengéroszlop kerítését jelzik. 1892-ben a község apátura megelégelte, hogy a hívek a pellengért, mint világi hatalmi jelképet megsüvegelik, ezért a pellengéroszlopot elvitette és helyére a kígyót taposó Szűz Mária szobrot emeltette.

Mosonszentjánosi kőkereszt
A mai Dózsa György utca végén álló, 1817-ben emelt kőkereszt egykoron a két község, Mosonszentjános és Pusztasomorja határát jelölte.

Madonna szobor
A köznyelv csak Pullman-keresztnek nevezi (valószínűleg egykori építőjét, vagy építtetőjét hívták Pullman-nak) a Mosonszentpéter és Mosonszentjános egykori határát jelző Madonna szobrot a kisded Jézussal, amelyet a rajta lévő felirat szerint 1746-ban emeltek.

Szent Vendel kápolna, Pusztasomorja
A mezőgazdasággal foglalkozó emeberek Szent Vendelt, mint az állatok védőszentjét tisztelték, a nevét viselő (jelenleg is kitűnő állapotban lévő) kápolnát a múlt század második felében emelték.

Pestis emlékoszlop (fehérkereszt)
Az 1714-es pestisjárvány idején 7 mosonszentjánosi család tagjait temették arra a helyre, ahova később a túlélő családtagok az emlékoszlopot állíttatták a szentháromság dícséretére. Több ilyen pestis emlékoszlop is állt a falu határában, mára azonban már csak ez az egy maradt.

Tűzoltó kocsifecskendő Pusztasomorja
1999. augusztus 21-én a pusztasomorjai önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának 110 éves évfordulója tiszteletére került felavatásra az egyesület első tűzoltó kocsifecskendője a somorjai szabadidő park mellett lévő szabad területen.

I. világháborús emlékmű
A Kallós Ede bronz domborművével díszített emlékművet 1924 október 5-én Frigyes főherceg avatta fel. Fia, Albert magyar nyelven mondta el ünnepi beszédét. Az ünnepségen a mosonszentpéteri fúvószenekar játszott. A ceremónia végén a helyi önkéntes tűzoltó egyesület tagjai díszmenetben haladtak el az emlékmű előtt.
1993-ban az emlékmű mellett helyezték el azt a márványtáblát, melybe a II. világháborúban hősi halált halt szentpéteriek neveit vésték.

Világháborús emléktáblák
A mosonszentjánosi templom falára 1937-ben helyezték fel az első világháborúban elesett szentjánosi katonák neveit tartalmazó fekete márványlapot. 1996-ban e mellett kapott helyet a második világháborúban elesett hősök neveit felsoroló emléktábla, amely az 1946-ban kitelepített egykori mosonszentjánosi lakosok kezdeményezésére valósult meg.

Mosonszentpéteri kálvária
A már 1944-ben elkészült, de csak 1964-ben felszentelt mosonszentpéteri kálvária Szent Mihály kápolnáját közrefogó stációinak domborműveit Borsa Antal egykori győri szobrász készítette. A kálvária kialakításához a földterületet és az anyagi fedezetet a szentpéteri Wachtler család biztosította, akik felnőtt gyermekeik elvesztése miatt érzett mély fájdalmukat próbálták ily módon enyhíteni.

A mosonszentjánosi régi temető szoborfülkéje
A régi mosonszentjánosi templom a mai Nándor utca elején állt és akkori szokás szerint körülötte volt a temető. Így az egykori temető szoborfülkéje ma is eredeti helyén látható, kissé elhanyagolt állapotban. A mai új temetőt az 1839-es kolerajárvány idején nyitották meg, így aztán az egykori templom és temető feledésbe merült, már csak e szoborfülke emlékeztet rá.

janossomorja.hu