Szany

Régészeti leletekben eléggé szegényes. 1883-ban került elő a községben egy csiszolt, kőkori, tojásdad, még át nem fúrt kőbuzogány. A Sopron-megyei régészeti társulat 1902-ből származó titkári jelentése szerint a falu határában árpád-korabeli templom alapjait találták meg.

1398-ból ismert első oklevél Zayan néven említi a községet. A Szany elnevezés valószínű, hogy az első földbirtokos, vagy birtokosok egyike személynevéből származik.
1398-ban már a győri püspökség keszői várához tartozott, és központja volt a püspökség uradalmának.
Szany éppen azért, mert uradalmi központ volt, és egyúttal földrajzi fekvése következtében gyors fejlődésnek indult. 1437-ben már mezőváros volt. A XVI. században, pedig a Rábaköz legnépesebb településévé vált.
1543-ban, Esztergom elfoglalása után Mohamed pasa tört a Rábaközre. A falvakat kirabolta és felégette. A lakosság szétfutott. A török kivonulása után a településre visszatérő lakosság újjáépítette a falvait.
1549-ben Szanyban 42 jobbágyportát és 37 zsellércsaládot tüntet fel az összeírás. Ettől fogva megindult a település lakosságának elszegényedése. A majorgazdálkodás Szanyban a XVI. század végén kezdődött. Ez erősen megnyomorította a telkes jobbágyokat.
Az 1543. évi török pusztítást magasan felülmúlta az 1594. évi. Ez év szeptemberében a Győrt ostromló török sereg egy töredéke a nagyszámú tatár portyázókkal végigpusztította az egész Rábaközt. Volt olyan falu, ahol a lakosság teljesen elpusztult. Ezeket új családokkal, nemegyszer idegen ajkú népekkel kellett betelepíteni. A pusztítás következményeként a Rábaköz községei 10 éves általános adómentességet kaptak. Szany is elpusztult a török támadás következtében. Még 1604-ben egyetlen lakott jobbágyporta volt a községben. Még 1619-ben is csak 12 jobbágy- és 3 zsellérportát laktak.
1706-ban a Rákóczi-féle szabadságharc során a Rábaköz Starhemberg kezére került. A területet Vak Bottyán tisztította meg súlyos harcok árán a császáriaktól. 1707-ben, pedig Rabutin, császári generális vonult végig a Rábaközön pápa várának megvívására.
1710-ben a szomszédos Szentandrás kuruc érzelmű földesura, Telekesi Török István feldúlta Szanyt és évekig birtokában tartotta.
1715. évi összeírás szerint Szanyban 71 jobbágyház volt. Ebben az időben már komoly ipara volt a mezővárosnak. A szanyi takácscéh szabályzata 1726-ból való.
1728-ban 85 jobbágy- és 25 zsellércsalád élt a községben. 1828-ban, pedig 170 jobbágy- és 124 zsellércsalád élt Szanyban.
A múlt század első felében Szany már híres volt lótenyésztéséről és dohánytermesztéséről.
1778-tól Nagy János, a neves költő volt Szany plébánosa. 1803. augusztus 2-án halt meg Szanyban.
1783-ban a győri püspökség Szanyban emeletes kastélyt építtetett.

Az 1848-49-es szabadságharcban Szanyból 34-en vettek részt. Az alacsony vízállású folyón (Rába) át gyakran betörtek Szanyba és a Rába melletti irtásmajorba. A lakosságot fosztogatták és állataikat elorozták. A szanyi legények, az akkori szanyi káplán, Pálla János vezetésével több alkalommal megtámadták a fosztogató katonákat. A káplánt elfogatták és 5 évi várfogságot kapott.
A Rába-szabályzó társulat 1885-ben hozzáfogott az Öreg-Rába szabályozásához, holtágainak és belvizeinek lecsapolásához. Mintegy fél évtized alatt kb. 60000 katasztrális holdat sikerült vízteleníteni s ez által a mezőgazdasági művelésre alkalmassá tennie.

szany.hu