Mosonmagyaróvár

2007.12.07

Mosonmagyaróvár az 1939-ben egyesült két település nevéből képzett összetétel. Moson neve valószínűleg szláv eredetű, mocsári várat jelent. Első előfordulása 1046-ból való Musun alakban, német neve (Wieselburg) a területén egykor álló középkorú várra utal.

Az Óvár helynév bizonyára azzal az Ad Flexum nevű római katonai táborral kapcsolatos, amely a mai magyaróvári belváros és a vár területén helyezkedett el. Mosonmagyaróvár nevének első előfordulása 1263-ból való Ouwar alakban, német neve 1271-ből ismert Altenburh alakban.

Magyar előtagja (Ungarisch Altenburg) a Bécstől keletre lévő Németóvártól (Deutsch Altenburg) való megkülönböztetést szolgálta.

Mosonmagyaróvár és környéke föltehetően az emberiség történetének korai szakaszától kezdve lakott volt, régészeti bizonyítékok azonban csak az i. e. 5. évezredtől kerületek elő. Mosonmagyaróvár területéről csak azóta vannak régészeti leletek, amióta a Kr. u. I. század elejétől a későbbi Moson megye területét Pannonia részeként a Római Birodalomhoz csatolták. Ettől kezdve a birodalom határa a Duna mentén húzódott, amelynek a Mosoni-Duna mellett létesített katonai tábor jelentős stratégiai pontja volt. Bár Ad Flexum létrehozásának elsősorban katonai indoka volt, a mellette kialakult település fejlődését segítette, hogy az itt átvezető hadi úton bonyolódott le a kelet-nyugati kereskedelem.

A korszerű védővonal mögött nagyobb biztonságban érezte magát a katonaság mellett létrejött iparos- és kereskedőréteg is. De ez is gyengének bizonyult, amikor 169-171 között a Duna bal partján élő germánok óriási erővel zúdultak a határra. E három év harcaiban szinte teljesen megsemmisült a limes és a tábor melletti település is. Később, a III. században ismét fellendülés volt errefelé is, ebből az időből számos lelet került elő (ékszerek, edények, bronz- és kerámiatárgyak).

Győr - fotó: FlickR szerző: Tony Brajcun A település lakossága ekkor 3000-4000 fő lehetett, s a katonai tábor a mai Magyar utcától a Károlyliget közepéig terülhetett el. Valentinianus 375-ben bekövetkezett halála után a hunok támadásai menekülésre kényszerítették a lakosságot, s a későbbi longobárd majd avar uralom alatt a település és a tábor nagyrészt elpusztulhatott. Óvár elnevezése azt bizonyítja, hogy az Árpád-korban még létezhettek a római tábor és a település egyes részletei, s ezek képezték azt az alapot, amelyen a középkori város fölépülhetett.

Nagy Károly az avar birodalom 796. évi megdöntése után birodalmához csatolta a Mosoni-Duna jórészt szlávok lakta környékét. Moson szerepe akkor nőtt meg, amikor a kalandozások kényszerű fölhagyása után I. István a központi hatalom bázisaként a határok védelmére megyeközpontot és királyi várat létesített. E köré a gerendákból összerótt mosoni ispáni vár (Királydomb) köré szerveződtek a környék települései. A később kőfallal is megerősített sáncvár belső kerülete 150-170 x 70-90 méter lehetett. Mosont erős várként és forgalmas kereskedővárosként emlegették a XI. századi krónikák. 1030-ban az őrség mégsem tudta megakadályozni, hogy a hatalmas sereggel betörő II. Konrád német császár elfoglalja, és a Rábáig törjön előre. 1063 és 1067 között, a trónviszályok idején Salamon király gyakran tartózkodott Moson várában.

Fontos szerep jutott az erősségnek az 1096. évi keresztes hadjáratok idején, amikor Kálmán király Moson és Győr között győzte le a 15 ezer főnyi pusztítva és rabolva betörő sváb-bajor hadat, majd még ez évben megfutamította itt Emicho gróf 30 ezres seregét. Moson a XIII. század első felében jelentős fejlődésen ment keresztül. A Duna és az egykori római út fontos kereskedelmi útvonal volt, melyen királyi vámot szedtek. Hajómalmok őrölték a Mosoni-Dunán a környék gabonáját, s a kikötők fenntartása némi iparosodással is járt. Egy oklevél a vár piacán nagy kőházat említ, s már a XI. századtól állhatott a mai Soproni utca közepén egy kőtemplom. E fejlődésnek vetett véget II. Ottokár cseh király 1271. évi hadjárata, amelyben a mosoni erődítményt annyira lerombolta, hogy királyaink már nem tartották érdemesnek az újjáépítést, s az ispánság székhelyét Óvárra tették át.

Óvár várának építését az a Győr nemzetségbeli Konrád kezdte el, aki ezért IV. Bélától birtokokat kapott Moson megye területén. Kun László 1282-ben neki adta a mosoni vám királyi részének felét, hogy dicséretes várépítő tevékenységét tovább folytassa. Konrád – elsősorban birtokai védelmében – többször is a magyar király ellenségéhez, II. Ottokár cseh királyhoz, majd Albert osztrák herceghez pártolt, ezért a hűtlen főurat megfosztották Moson megyei birtokaitól, s bár jelentős érdemei voltak Óvár fejlesztésében, végül Baranya megyei birtokán halt meg. Az 1270-es 1280-as években épülhetett az óvári vár emeletes lakótornya és a város első román stílusú temploma is. 1291-től Óvár a magyar királynék birtokaként szerepelt.

Magyaróvár legkorábbi települési szintje Moson várának pusztulása után alakult ki, amikor a megmaradt lakosság ide húzódott védelemért. A XIV-XV. században nagyjából a mai utcahálózatban már többszintes téglaépületeket is emeltek a favázas és agyagtapasztású épületek mellé. Ekkor alakult ki a belváros két utcája (Fő u., Magyar u.), köztük kisebb utcákkal és terekkel. Óvár fejlődéséhez nagyban hozzájárult élénk kereskedelme, iparosodása és az oklevelekben emlegetett fejlett malomipara. A Lajtán működő királyi malmok mellett a város lakói is több malommal rendelkeztek. Erzsébet királyné e városiasodást ismerte el, amikor 1354-ben Óvárt a királynéi városok rangjára emelte, s kiváltságai között saját bíráskodást, szabad plébánosválasztást, örökösödést és polgárainak egész Magyarország területére vámmentességet biztosított. Nagy Lajos, majd Zsigmond is megerősítette e kiváltságokat, a városnak azonban állandó küzdelmet kellett vívnia jogai érvényesítéséért. A XIV. századtól kezdve az óvári várban székelt a mosoni főispán, a XV. század elején az erősség zálog címen a vöröskői Wolfurt, majd a Szentgyörgyi (Bazini) család kezére került. 1522 januárjában a tragikus sorsú II. Lajos Budán tartott esküvője alkalmából feleségének, Mária királynénak adományozta, s ettől kezdve sorsa évszázadokra összefonódott a Habsburgokkal, Ausztria védelmének egyik előretolt bástyája lett.

Magyaróvár és Moson története a mohácsi vésztől 1848-ig

Győr - fotó: FlickR szerző: xmyrxn1529-ben a törökök Bécs alól vert hadként visszavonulva fölgyújtották a várost és a várat, ekkor semmisült meg a kéttornyú román stílusú templom és a vármegye középkori levéltárával együtt sok érték. De bőven okoztak szenvedést az ország birtoklásáért küzdő Szapolyai János és II. Ferdinánd hadai is. Luther Márton föllépése után gyorsan terjedtek a reformáció tanai. A XVI. század közepére Magyaróvár lakóinak többsége protestánssá lett. Ekkor telepedett le a városban Huszár Gál, a tudós prédikátor és vándornyomdász. 1555-ben megalapította Magyaróvár első iskoláját, és tanított Mosonban is. Nyomdájából három jelentős vallási-irodalmi mű került ki, s itt kezdett hozzá híres protestáns énekeskönyvének elkészítéséhez is, amit azonban a zaklatások miatt Debrecenben fejezett be. Egy kamarai határozat 1672-ben a városban megtiltotta a protestánsok vallásgyakorlatát, iskolájukat és templomukat bezáratták. A sérelmes ellenreformációs rendelkezést csak részben hajtotta végre a város, így senkit nem kényszerítettek vallásának megváltoztatására.

Mivel Moson és Óvár gyakran esett a hadak útjába, a török és német zsoldosok XVI. századi dúlása után 1605-ben Bocskai hajdúi gyújtották föl a várat, 1619-ben pedig Bethlen Gábor foglalta el két évre. Buda török megszállása, majd Győr 1594. évi eleste után olasz hadmérnökök tervei alapján megerősítették és korszerűsítették, csillag alakban elhelyezkedő bástyáit kőfalazással erősített földsánc kötötte össze. 1607-ben átépítették és korszerű berendezéssel látták el a Lajta két partján álló uradalmi malmot. Rohamosan növekedett az országból kivitt állatok és termények után szedett vám összege, a magyaróvári harmincad bevétele az ország teljes vámbevételének fele volt ekkor. Ezt a hatalmas összeget azonban a Habsburgok általában családi kiadásaik fedezésére fordították, kevés jutott belőle a városnak. Bár Magyaróvár önállóságát, s a polgárok kiváltságait 1556-ban törvény biztosította, amelyet 1557-ben Ferdinánd, 1558-ban pedig Miksa főherceg megerősített a város állandó harcot folytatott a váruradalommal jogai érvényesítéséért. Sok terhet róttak a lakosságra a katonaság költségei, s a katonák, és az idegen várkapitányok nem riadtak vissza a túlkapásoktól sem.

Minden év elején az istentisztelet után összegyűltek a Tanácsházán a magyaróvári polgárok, és titkos szavazással bírót választottak. Polgár csak az lehetett, akinek háza vagy megélhetést nyújtó mestersége volt a városban. 1584-ben a várost irányító polgárok száma 54 volt, s egy évszázaddal később is csak 63. A városbíró fő feladata a város rendjének, nyugodt életének biztosítása és jogainak érvényesítése volt. Törvénykezési napokon a házánál hozott ítéleteket, míg a városházán a közigazgatás ügyeit a jegyző irányította. Este a városkapukat bezárták, s ettől kezdve tilos volt az utcán tartózkodni. A város lakói megszervezték a tűzőrséget, a lakosság védelmére pedig a polgárőrséget. A XVII. század közepén szegényház is létesült a településen. 1665-ben egy török küldöttség tagjaként megszállt a városban Evlia Cselebi híres utazó is, aki saját élményei alapján leírta a korabeli Óvárt. Ekkor már működött a két híres vendégfogadó, a Fekete Sas elődje (Ranthof) és a városfalon kívüli hatalmas Ökör fogadó.

1683-ban Bécs sikertelen ostroma után a visszavonuló törökök fölégették Mosont, Óvárt és a megye szinte valamennyi települését. Ekkor pusztult el majdnem teljesen a város levéltára, s vele a céhek okmányai is. Pedig 1640-től már tudunk itt működő nyereg- és szíjgyártókról, szűcsökről, dunai molnárokról, vargákról, kádárokról, gombkötőkről és a mosoni kötélverők céhéről. 1609-től a templom építésére a városi téglagyárban égettek téglát két évig.

Rákóczi fölkelése idején a kurucok nem tudták tartósan megvetni a lábukat a városban, s a szabadságharc bukása után a katonai jelentőségét elvesztett vár fölszerelését 1712-ben Pozsonyba szállították. A Habsburg birtok kormányzói az ellenreformációs intézkedésekre és az uradalom gazdasági erejére támaszkodva fokozatosan fölszámolták a város nehezen megtartott kiváltságait. Csak néhány bíró vette a bátorságot, hogy szembeszálljon az uradalom nagyhatalmú uraival. Közülük a legbátrabb és a legsikeresebb Kehrling András volt, azonban a kurucok hadisarca miatt neki sem sikerült összegyűjtenie a város örökös megváltásához szükséges összeget. 1716-ban az Udvari Kamara megszüntette a város gazdasági függetlenségét, s néhány év múlva az uradalom magához ragadta a kegyúri jogokat is.

A háborús idők elmúltával ismét föllendült Moson és Magyaróvár kereskedelme és céhes ipara. A virágzó állatkereskedelem mellett a XVII. század második felétől egyre jelentősebb Moson gabonakereskedelme és a malomipar. 1743-ban hivatalosan is megállapították a Duna partján kikötő hajók taksáját, s a szállítás zavartalansága érdekében elrendelték a Mosoni-Duna medrének tisztítását. Ezekben az években a régi céhek megerősödtek, sőt újabbak is alakultak. Óváron 1690 óta működik a Segítő Máriához Gyógyszertár, s az egészségügy helyzetének javítására 1736-tól városi orvost alkalmaztak. Nagy jelentőségű esemény volt a város életében, hogy 1739-ben a Zsidanits család hagyatékából piarista gimnáziumot alapítottak. 1766-ban Mária Terézia a magyaróvári uradalmat lányának, Mária Krisztinának ajándékozta. Ezt 1770-től fejvesztési joggal ruházták föl, amely lehetőséget teremtett a városi elöljáróság megalázására. II. József rendeletileg egyesítette Győr és Moson megyét, s uralkodása alatt az uradalom teljes hatalommal rendelkezett a város felett. Mindezek nagy ellenérzést váltottak ki a lakosságból, ezért 1794-ben küldöttséget menesztettek Bécsbe és Budára sérelmeik orvoslására. E küldetés eredményeként az uradalom kétévi tárgyalás után Liber Regulationis címmel olyan egyezséget kötött a várossal, amely a II. világháborúig szabályozta viszonyukat. 1809-ben Napóleon katonái úgy fölélték a város tartalékait, hogy az ismét tervezett megváltásról szó sem lehetett.

Albert Kázmér herceg, a magyaróvári uradalom birtokosa 1818-ban gazdasági tanintézetet alapított a városban, hogy birtokai számára felsőfokú szakembereket képezzen. Ez az intézmény néhány éves megszakítással folyamatosan működött, jogutóda a mai egyetem. Híres professzorai nevezetessé tették a magas színvonalon működő intézményt, élenjáró módszerekkel ismertették meg a gazdákat, és úttörő szerepet vállaltak a kutatásban, fejlesztésben is. 1776-ban Mária Krisztina posztógyárat létesített Mosonban a birtokain tenyésztett birkák gyapjának földolgozására, amely 1809-ig működött itt. 1835-ben Czéh Sándor sikeres könyvnyomtató műhelyt létesített a városban. 1847-ben a reformországgyűlésre Moson megye egyik követévé gróf Széchenyi Istvánt választották.

1848-tól a II. világháború végéig

A márciusi magyar forradalom hírei hamar eljutottak Óvárra és Mosonba is. Czéh Sándor Der Emancipierte Satanas címmel a bécsi kormányt politizáló újságot adott ki, ez tekinthető az első Moson megyei periodikának. 1848 nyarán megszervezték a két település nemzetőrségét, amely kénytelen volt október 4-én visszavonulni Jellasich túlereje elől, a hátrahagyott 40 katonát azonban a felmentő magyar sereg huszárjai lekaszabolták. Október 23-án Kossuth Lajos mondott toborzó beszédet a főhercegi kastély erkélyéről. Decemberben Windischgrätz fővezér visszafoglalta a várost, s ezzel ismét tartós Habsburg fennhatóság vette kezdetét a két településen.

1842-ben a főhercegi uradalom a mosoni kikötőnél épült gabonaraktárat cukorgyárrá alakította át, amely 1873. évi megszűnéséig dolgozta föl a környék répatermését. 1855-ben indult meg a vasúti közlekedés Győr és Bruck között, ezentúl a hajók rakományait az itteni vasútállomáson rakták vagonokba. Az 1856-ban alapított mosoni gépjavítóműhelyt később Kühne Ede híres mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette. 1899-ben a hirtenbergi tölténygyár alapított fióküzemet Magyaróváron, s 1913-ban itt kezdték építeni a monarchia nagy fegyvergyárát, amelyet a trianoni béke után leszereltek és nagyrészt megsemmisítettek. Hatalmas közművesített területén 1923-ban kezdte meg működését az ország első műselyemgyára, 1934-ben az ország első timföldgyára, s 1935-ben a fogkefegyár.

1863-ban Magyaróváron megnyílt a Karolina Kórház, s rendszeresítették a szociális intézmények (szegényház, menház) orvosi ellátását is. Az első óvodát 1881-ben Mosonban alapította Ostermayer Károly, 1882-ben pedig létrehozták a múzeumot alapító Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletet. 1874-ben akadémiai rangra emelték a gazdasági tanintézetet, amelynek tanárai több országos kutató intézetet hoztak létre Magyaróváron.

A trianoni béke következtében 1924-től megszűnt Moson megye önállósága, elvesztette területének csaknem kétharmadát, és Óvár és Moson is elszakadt gazdasági kapcsolatainak jó részétől. Az 1930-as évek végén Magyaróváron 7287 magyar, 1205 német és 41 horvát élt, Mosonban 4619 magyar, 1701 német, 61 horvát és szlovák lakott. Már 1908-ban fölmerült a két település egyesítésének gondolata, amit végül belügyminiszteri határozat mondott ki, s a két képviselőtestület 1939. június 28-ai ülésén ünnepélyesen jóváhagyott.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Mosonmagyaróvár 17 073 lakójának 83%-a magyar, 13%-a német, 3%-a zsidó és 1%-a egyéb nemzetiségű volt. Magyarország háborús gazdaságpolitikája fellendülést hozott Mosonmagyaróváron is. Megszűnt a munkanélküliség, az ipar és építőipar foglalkoztatta az emberek 47,5%-át, a mezőgazdaság 17,8%-át, a közlekedés, kereskedelem és szolgáltatások a foglalkoztatottak 8,4%-át. 1939-től 1943-ra majdnem háromszorosára nőtt a Kühne Mezőgazdasági Gépgyár termelése, hadiüzem lett a Vadásztölténygyár és a Bauxit Ipari Rt. is. 1942 őszén a Mezőgazdasági Akadémia főiskolai rangot kapott, és bevezették a 4 éves képzést. 1944 májusában 466 mosonmagyaróvári zsidót hurcoltak el, a város lakossága a háború utolsó napjaiban 45 000 főre duzzadt. 1945. március végén a németek fölrobbantották a város hídjait és a rádió adótornyát. Április 1-jén a szovjet csapatok különösebb harc nélkül foglalták el a települést.

A II. világháborútól napjainkig

Győr - fotó: FlickR szerző: Tony BrajcunViszonylag kevés háborús kár érte a várost, de a közlekedés megbénulása, az anyag- és munkaerőhiány miatt nehezen indult meg az üzemekben a termelés. 1946-ban kitelepítették az SS, a Volksbund tagjait és azokat is, akik 1941-ben német anyanyelvűnek, vagy német nemzetiségűnek vallották magukat. 1946-ban megindult a városi autóbuszközlekedés, 1948-ra elkészült néhány állandó és szükséghíd. Az 1945. évi választásokhoz (Szociáldemokrata Párt 37%, F. Kisgazdapárt 30%, M. Kommunista Párt 22%, egyéb 11%) hasonló eredmény született 1947-ben is (SZDP 33,3%, Demokrata Néppárt 27,9%, MKP 27,5%, egyéb 11,3%). 1948-ban és 1949-ben államosították a gazdasági szervezeteket és az oktatási intézményeket. A megszüntetett akadémiát 1954-ben szervezték újra. 1959-ben több kisebb gazdaságból létrejött a Lajta-Hansági Állami Gazdaság. 1950-ben állami kezelésbe került a múzeum, 1951-ben megkezdte működését a városi könyvtár és több kultúrterem. 1956. október 26-án az ÁVH határőrlaktanya elé vonuló tüntetőket két sortűz és kézigránátok fogadták. Ötvennél több halott és sebesültek tucatjai voltak a barbár megtorlás vétlen áldozatai. Október utolsó napjaitól a menekültek tízezrei mentek át a városon a nyugati határ felé.

A megfélemlített és bűnösnek kikiáltott városban lassan indult újra az élet. 1959-ben elkészült a város rendezési terve, amely a Moson és Magyaróvár közötti üres részen egy új városközpont Létesítését tartalmazta. 1957-ben a mezőgazdasági akadémiát egyetemi rangú felsőoktatási intézménnyé minősítették, s a képzési idő 4 évre emelkedett. 1969-ben két ülőmedencével megnyílt a termálfürdő. Az 1960-1990. közötti években négy új óvoda, 2 iskola, posta, rendőrség, kulturális központ, új gimnázium és szakmunkásképző iskola épült, s bővült az agrártudományi egyetem. 1983-ban a múzeum birtokba vehette a szépen felújított Cselley-házat. Csónakházak épültek a Mosoni-Duna partján, a gyárak és az egyetem sportegyesületei több szakosztállyal működtek, s 1969-től megkezdte tevékenységét a Városi Sportiskola.

A rendszerváltás utáni önkormányzati választások eredményeként a Fidesz vezette képviselőtestület Plutzer Istvánt választotta a város polgármesterének. Néhány év alatt megtörtént a város üzemeinek privatizációja, s örvendetesen tovább nőtt a városba irányuló idegenforgalom (termálfürdő, bevásárlás, fogászat), ennek következtében számos magánvállalkozás alakult. Két alapvető infrastrukturális beruházás valósult meg: két év alatt kiépült a város gázellátása (1996-1997) és rohamléptekben haladt a csatornázás bővítése. Hatosztályos kéttannyelvű képzés indult a Kossuth Lajos Gimnáziumban, és piarista általános iskola és gimnázium kezdte meg működését az egykori piarista épületben. Az 1994. évi önkormányzati választások óta a képviselőtestület legerősebb frakcióját a Magyar Szocialista Párt alkotja, s a lakosság közvetlenül háromszor választotta (1994., 1998., 2002.) Stipkovits Pált a város polgármesterének.

mosonmagyarovar.hu

map.jpg