Megújuló sportpálya, kutyafuttató, és az operaénekes pihenőpadja

Ül egy 81 éves asszony a Bem téri padon, gyógyszereiért jött a patikába, két doboz vérnyomáscsökkentő, meg egy csomag magnézium van a papírzacskójában. Havonta váltja ki őket, ha jó idő van, mindig megpihen a parkban a tölgy-, a nyár-, a tiszafa, a fenyő, a platán meg az ámbra hűvösében. Szemben ül azzal a szoborral, melyet lányuk emlékére adományoztak győri szülők. Én meg még mindig itt vagyok, állapítja meg az idős asszony, szinte szégyenkezve, aztán próbálja távol tartani magát a ráugráló, jókedvű kutyáktól.

A Bem térnek nagy a kisugárzása. Jó környék, mondják a régiek, nagy polgári lakásokban éltek itt az emberek. A parkot a II. világháború szétdúlta, ezután Lakatos Kálmán építész városrendezési tervébe került bele először. Az 1970-es években kezdték el a teret parkosítani. Az utóbbi években tiszta, rendezett zöld közösségi hely, közkedvelt futópályával, pezsgő gyermekjátszótérrel, kulturált nyilvános WC-vel, a négylábúak birodalmával, és egy nekik is szánt különleges ivókúttal.

A futópálya – melynek rekortánfelületét nemrég javíttatta ki dr. Dézsi Csaba András polgármester, aki ennek a nádorvárosi körzetnek is a képviselője 1994 óta folyamatosan – a legtoleránsabb helyek egyike. Tanulhatna belőle a politika. A pálya, és az azon futók mindenkit befogadnak. Van tömzsi, betegesen kövér, szuszogó fiatal lány, infarktus után önmagát a mozgással rehabilitáló hatvanas férfi, feszes, modell alakú huszonéves fiatalasszony, akiért általában babakocsiban kalimpáló apró gyerekükkel érkezik a férje. Van idős botorkáló, és van kacskán rohangáló gyerek. Senkit sem szorítanak le, senkit nem mosolyognak meg, senkit sem akarnak legyőzni. Akkor szólnak csak rá valakire, ha utcai cipőben sétál a pályán.

A magas kerítéssel körbevett focipályát régen kemény beton fedte. A legkisebb esés is felhorzsolta az ember térdét, egy nagyobb bukás elszenvedője általában a baleseti sebészeten kötött ki. Ma ez a pálya is rekortán, nemrég adták át. Összehasonlíthatatlanul vonzóbb és biztonságosabb ezen játszani.

„Fel kellett törni a régi talajt, újrabetonoztuk a sportpálya területét, majd az így előkészített felületet vontuk be rekortánnal. A partvonalon túli szélét murvásra tervezték, de azt mindenki fölhordta volna a pályára, ezért azt is befedtük rekortánnal” – magyarázza dr. Dézsi Csaba András, aki gyerekkorát is ezen a környéken töltötte.

A Bem téri sportpályán jól megférnek egymással a focisták meg a kosarasok. A kisgyerekek néha toporzékolnak, hogy apjuk elveszi tőlük a gumilabdát, és kétszer-háromszor is megpróbálnak vele beletalálni a kosárba, ám nemigen sikerül. 

„A padon, ahol a néni ül, a nyáron Bede Fazekas Csaba művész úr pihent estelente” – mutatja egy unokáival sétáló férfi. – „Mostanában nem láttam kinn, remélem, nem beteg. Számon tartjuk őt” – teszi hozzá, és elárulja, hogy nem járatos az operairodalomban, de Bede Fazekas mindig lenyűgözi a színpadon.

A Bem téri park történelmi hely is. 2006-ban állították fel a két egymásba fonódó tölgyfát ábrázoló lengyel–magyar barátság emlékművet, és a szmolenszki légi baleset emlékére 2011-ben a Lech Kaczynski-emlékkövet, mindkettő Tóth Dávid szobrászművész alkotása. A tölgyfás alkotást Lech Kaczynski lengyel elnök és Sólyom László köztársasági elnök leplezte le. 

A város azóta is nagyon vigyáz a tölgyekre, melynek „erős gyökerei a földben összefonódva jelképezik a lengyel és a magyar nép barátságát”. Az emlékművet folyamatosan tisztítják, környezetét rendben tartják. 

A park nagyon népszerű a kutyások körében. Amikor egy korai reggelen fiam és családja Budapesten szocializálódó, Magyarországon ritka cairn terrierjével először megjelentem ott, elláttak tanáccsal a helyi kutyások. „A kutyajátszótéren póráz nélkül futkározhat a kutyus, de pórázon itt kinn is nyugodtan sétálhatnak, jól van nyírva a fű, ritka a toklász (az egérárpa szúrós, kalászszerű termése – a szerk.)” – mondták, de hozzátették: azért vigyázni kell, mert a toklászt teljesen sehonnan sem lehet eltávolítani.

Sajnos sokszor a kutyából sem mindig, befúródik az állat lábujjai mellett, és lehet, hogy elvándorol egészen a májáig, a tüdejéig, vagy éppen kifúrja magát a talpán. Az még a jobbik eset – magyarázta később egy állatorvos.

A Bem tér Nádorváros tüdeje, mondhatnám közhelyszerűen, de valóban az. Zöld világ, amely együtt él velünk, ha gondozzuk és szeretjük őt.

The post Megújuló sportpálya, kutyafuttató, és az operaénekes pihenőpadja appeared first on Győr Plusz.

az eredeti hír itt elérhető