Maglóca

A falu egy földhátságra települt, amelyet keletről és nyugatról is a Hanság idáig lenyúló mocsarai, vizenyős területei határoltak az elmúlt századokban. Maglóca határából az ősi korok emlékei is előkerültek (csiszolt kőbalták, kőpengék, csontár), valamint két avar kori sír néhány ékszere is felszínre került.

A települést 1220-ban említik először, „villa Magluca” néven.

1529-ben és 1543-ban a törökök elpusztították, csak kb. 25 év múlva vált ismét lakottá. A kuruc kor csatározásai tovább csökkentették a lakosság számát, így a csornai prépost 1714-ben körlevelet intézett a Rábaköz népesebb falvainak családjaihoz, kérve őket, hogy telepedjenek le Maglócán. E több évtizedes telepítési hullám családjainak leszármazottai alkotják ma is Maglóca őslakos rétegét.

A legmagasabb lakosságszámot 1943-ban érte el: 74 házban 369 lakos élt. Ekkor még működött a faluban iskola.

Az 1970-es évektől a falu lassú hanyatlásnak indult. Nőtt az elvándorlás, megszűnt az iskola és az önálló községi tanács.

A rendszerváltás óta helyi önkormányzat működik, Bősárkánnyal körjegyzőséget alkotva.

tokozi.celodin.hu